XVIII/3. A selyemmasnis dobozok — Selyemszalagok és halk ketyegés

– Ha megengedi, kisasszony – lépett közelebb Herr Lindner, miközben homlokáról törölgette a hűvös verejtéket –, a kék szalagok igazán ízlésesek, de a harmadik doboz alsó sarka mintha ritmikusan emelkedne.
– Csak a szellőzés, uram – felelte hűvösen a fiatal fátyolos hölgy, bár a hangja érezhetően megremegett. – A csipke lélegzik.
– A csipke ritkán szokott másodpercenként kettőt kattanni – jegyezte meg Baron Kray, miközben gyanakvón hátrált a folyosó faburkolata felé. – Vaneau úr, könyörgöm, tegyen valamit! Maga mégiscsak ért az ilyen… szaténbe csomagolt szerkezetekhez!
Monsieur Émile Vaneau lassan megigazította a hajtókáját, s derűs higgadtsággal tekintett végig a feszült társaságon.
– A szerkezeteket valóban megértem, báró úr – mondta halkan. – A pánikot viszont mindig túlértékeltnek tartom. Bár elismerem, egy kék selyemmasnival díszített papírdoboz éjfél felé felettébb veszedelmes hatást kelthet.
– Maga tréfálkozik! – sziszegte a sötét köpenyes utas fojtott hangon. – Ahelyett, hogy kiszabadítaná a kalauzt!
– A kalauz úr egyenruhája és a kartonlapok találkozása csupán átmeneti fizikai akadály – válaszolta Vaneau halvány mosollyal. – Ugye, Laurent?
– Ha a gombom épségben marad, Monsieur Vaneau, teljesen ura vagyok a helyzetnek – morogta Laurent kalauz.
A fátyolos hölgy ekkor ideges mozdulattal óvta a legfelső dobozt, miközben a kék szalagok alól fojtott fémhang hallatszott.