XVIII/2. A selyemmasnis dobozok — A kék szalagok és a feszült suttogás

Baron Kray az ajtókeretnek támaszkodva próbált elhaladni a halomra halmozott selyemmasnis dobozok mellett, de tekintete pánikszerűen ugrált a hölgy fátyola és a papírdobozok élei között.
– Ez… ez képtelenség! – hebegte a báró, szorosan magához vonva vastag kabátját. – Nem lehetne ezeket a csomagokat… a poggyászkocsiba tenni?
– A poggyászkocsiba? – szólt közbe rekedten a folyosó árnyékában meghúzódó, sötét köpenyes utas, miközben idegesen babrálta a gombjait. – És ha elmozdulnak? Ha valami kiszabadul belőlük?
– Biztosíthatom önöket – szólalt meg a fiatal hölgy kimérten, miközben finoman elrendezett egy kék selyemszalagot –, hogy a dobozaim semmilyen veszedelmet nem hordoznak. Csupán törékeny emléktárgyak.
– Amelyek közül az egyik, ha jól látom, éppen halk kattogással jelzi a jelenlétét – jegyezte meg Monsieur Vaneau, s egyetlen kecses mozdulattal átemelte a lábát egy csipkés szélű kartondoboz felett.
– Csak a száraz levendula igazodik a doboz falához – igazította meg fátylát a hölgy.
– A levendula természetesen híres a fogaskerekekre gyakorolt nyugtató hatásáról – válaszolta Vaneau halvány mosollyal. – Bár Herr Lindner arckifejezése alapján a növénytan most kevéssé nyújt számára vigaszt.
Laurent kalauz reménytelenül sóhajtott fel, miközben megpróbálta kiszabadítani a köpenye szélét a doboztorony alól, tudván, hogy az éjszaka még tartogat meglepetéseket.