XV/1. A zománcozott miniatúra — Hűvös szellő és az esőáztatta peron

Az Intercontinental Express sötétkék szerelvénye egyenletes ritmusban szelte az éjszakát, maga mögött hagyva Belcastel gázlámpás fényeit. A VIP hálókocsi elegáns szalonjában mély csend honolt; csupán a sínek halk zakatolása és az üvegnek csapódó esőcseppek koppanása töltötte be a teret. Monsieur Émile Vaneau a megszokott karosszékében ült, és kimért nyugalommal nézte a sötétbe vesző tájat, miközben a szerelvény a következő állomás, Saint-Mireux felé robogott.
Az iménti incidens már a múlté volt, s az utasok lassan visszatértek a kabinjaikba. Laurent kalauz halk, gyakorlott léptekkel haladt végig a kárpitozott folyosón, gőzölgő teát szervírozva a szalonban tartózkodóknak. Az új beszállók közül egy szürke köpenyes, megfontolt mozdulatú úr, Monsieur Valmont foglalt helyet az egyik sarokasztalnál, míg tőle nem messze egy finom kelmébe öltözött, rendkívül tartózkodó hölgy, Madame Fontane igazgatta meg apró, bársonyból készült retiküljét.
– Remélem, az efféle kellemetlenségek nem mindennaposak ezen a vonalon – jegyezte meg halkan Monsieur Valmont, miközben óvatos pillantást vetett a fülkesor irányába. – Az ember elvárna bizonyos fokú nyugalmat egy ilyen úton.
– A meglepetések ritkán kérnek engedélyt a belépésre – válaszolta Vaneau száraz eleganciával, s egy apró kortyot ivott a teájából. – Ám biztosíthatom, a vonat kerekei pontosan ugyanúgy forognak a váratlan események után is.
A szerelvény egyenletesen haladt tovább a csillagtalan éjszakában, s a jelenlévők kezdtek elernyedni a megszokott, kényelmes utazási ritmusban. Ekkor azonban a szalon melletti keskeny átjáróból halk, fémes koccanás hallatszott, amelyet egy rövid, fojtott felkiáltás követett. Madame Fontane hirtelen felpattant a helyéről, és a szalon ajtajához sietett, ahol a sötét szőnyegen egy apró, finoman megmunkált tárgy hevert: egy zománcozott miniatúra, amelynek védőüvege csillag alakban repedt meg, s aranyozott keretén egy egészen friss, mély karcolás villant meg a lámpa fényében.