XIV/6. A vésett ezüst iránytű — A rézkapocs árnyéka és az időzített zárszó

A sötétkék kabátos úr hirtelen az ajtó felé mozdult, ám mielőtt kiléphetett volna a szalonból, Émile Vaneau egyetlen megfontolt mozdulattal elővette régi ezüst zsebóráját. Halkan kipattintotta a fedelét, egy pillanatig nézte a ketyegő szerkezetet, majd nyugodtan megszólalt:
– Pontosan négy perc múlva Belcastel állomására érkezünk. Addig is, azt hiszem, tartozunk annyival Monsieur Delacroix-nak, hogy teljes egészében feltárjuk az igazságot.
Vaneau nem szónokolt; lépésről lépésre, higgadt pontossággal vezette végig a jelenlévőket az eseményeken. Felelevenítette, mit hitt mindenki a nyomozás elején, és miként szolgált elterelésül a sárgaréz alkatrész feltűnése a harmadik szakasznál. Pierre Delacroix feszülten figyelte a szavait, miközben a szalonban tartózkodók szinte észrevétlenül mind közelebb húzódtak a dohányzóasztalhoz.
– A félrevezetés valóban gondos volt – folytatta Vaneau száraz eleganciával –, ám a sötétkék kabát belső zsebében lévő apró, hajlított rézkapocs elárulta a rejtélyt. Az iránytű bársonytokján maradt finom karcolat nem feszegetéstől, hanem erről a rögzítőről származott, amely akkor hagyott nyomot, amikor Ön a...
Amikor Vaneau kimondaná az elkövető nevét, a vonat hirtelen nagyot fékezett. Poharak csörrentek meg a tálcán, és a szerelvény lassan begördült Belcastel gázlámpás peronja mellé.
Az ajtók kinyíltak, és a peronon várakozó helyi nyomozók léptek a kocsi belső terébe. A vezetőjük röviden körbenézett a csendes társaságon, majd határozottan a sötétkék kabátos utashoz fordult:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, minősített lopás ügyében.
– ...az ezüst iránytűt a belső zsebébe rejtette – fejezte be Vaneau a mondatát teljes nyugalommal, mintha a rendőrség érkezése csupán egy természetes írásjel lett volna a levezetés végén.
A letartóztatottat elvezették. A peronon néhány utas leszállt, miközben újak léptek a szerelvényre, és a személyzet megkönnyebbülten lélegzett fel. Laurent kalauz elpakolta a csörrenő edényeket, miközben egy új utazó, egy feltűnően kevés poggyásszal érkező, finom kelmébe öltözött úr lépett a szalonba, aki túlságosan is kíváncsi pillantásokkal méregette az asztalokat. Vaneau csendesen figyelte a jelenetet, miközben a vonat ajtajai becsukódtak, s a szerelvény lassan nekilendült a következő állomás felé, magával hordozva az eljövendő rejtély első, apró mozzanatát.