XLVIII/8. A sárgaréz automata — Feszültség Solvange peronján

A csikorgó fékek éles hangja végigfutott a kocsikon, és az Intercontinental Express zökkenve megállt Solvange párás peronja mellett. Laurent kalauz készségesen kitárta a kocsi ajtaját, ahonnan két helyi nyomozó lépett be a folyosóra, láthatóan feszülten szorongatva az egyenruhás sapkájukat.
– Jó estét, uraim – szólalt meg a vezetőjük, miközben gyanakvó tekintete a zöld kalapos utas izzadt homlokára tévedt. – Értesítést kaptunk egy szokatlanul kattogó csomagról és egy meglehetősen gyanús küldöttségről.
– A fogadtatás igazán pontos – bólintott Monsieur Vaneau száraz mosollyal, majd a málhatáska felé intett. – A tulajdonos épp most készült elmagyarázni, miként cserélődtek fel a könyvlapok óraműves szerkezetekre és sárgaréz porra.
– Én csupán egy ártatlan műkedvelő vagyok! – tiltakozott a férfi, miközben a nyomozók óvatosan megfogták a karját.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében – jelentette ki a biztos, majd gyors léptekkel elvezette a gyanúsítottat.
A kalauz megkönnyebbülten fellélegzett. Az ajtók bezáródtak, s miközben a szerelvény újra mozgásba lendült, a folyosón feltűnt egy új utas, aki túlságosan is szorosan ölelt magához egy különös, lakkozott dobozt. Vaneau csendesen figyelte a jelenetet.