XLVIII/4. A zárszerkezet csapdája — Megtorpanás Elberen peronján

A fékek csikorgása végigfutott az Intercontinental Express fémvázán, s a szerelvény lassú zökkenéssel állt meg Elberen gőzfelhőbe burkolózott peronja mellett. Laurent kalauz szertartásosan felpattintotta a kocsiajtót, ahol két helyi nyomozó torpant meg a küszöbön. Sápadt arcukon és feszült tartásukon tisztán látszott: nem szívesen léptek volna közelebb a folyosóhoz.
– Álljanak meg! – sziszegte az első nyomozó, miközben ösztönösen a pisztolytáskájára tapasztotta a kezét. – A sürgöny szerint egy ketyegő, veszélyes szerkezet van a hatos fülkénél!
– A hírek gyorsabban terjednek a gőznél, ám jóval kevesebb pontossággal – jegyezte meg Monsieur Vaneau szokásos nyugalmával. – Biztosíthatom önöket, a doboz nem szándékozik felrobbanni. Csupán sértődött.
A szürke köpenyes utas – akit eddig szigorú fellépése védett – most hirtelen elfehéredett. A kabátja ujján maradt finom sárgaréz por vakítóan csillant meg a fali lámpa fényében.
– Mit… mit akar ezzel mondani? – dadogta a férfi, hátrálva egy fél lépést.
– Csupán annyit, hogy a Béranger-műhely zárai csak akkor szisszennek fel, ha valaki szakszerűtlenül próbálja visszatolni a biztosítóreteszt – lépett közelebb Vaneau. – Úgy tűnik, ön elfelejtette, hogy ez a sárgaréz por nemcsak a zár peremén, de az ön ingujján is ott hagyta a névjegyét.