XLVIII/3. A ketyegő mechanika — Szorongás a folyosón

– A belső időzítőre gyanakszik, Monsieur Vaneau? – suttogta Laurent kalauz, miközben gyanakvóan méregette a szigorú úr sárgarézzel kivert vasdobozát.
– Nem gyanakszom, kalauz úr, csupán következtetek – válaszolta szokásos, zavarba ejtő nyugalmával Vaneau. – Egy finommechanikai szerkezet ritkán szisszen fel saját kedvéből, hacsak nem éri hirtelen nyomásváltozás, vagy valaki nem próbálta meg felhúzni a szállítást megelőzően.
A szigorú úr – aki szürke köpenyét most feszülten szorította magára – felháborodottan kapta fel a fejét:
– Azt meri állítani, hogy én szakszerűtlenül nyúltam hozzá? Ez a műremek a Béranger-műhely büszkesége!
– Éppen ezért lep meg, hogy a zár pereménél friss sárgaréz por látható – mutatott rá a fődetektív egy hajszálvékony csíkra a sértetlennek látszó viaszpecsét szélén. – Valaki nemrégiben megpróbálta visszahúzni a reteszt, de a rugós mechanika nem tetszését fejezte ki.
A szomszédos fülke ajtajában álló, hegedűtokos fiatal nő halk derültséggel jegyezte meg:
– Úgy tűnik, a titkos szállítmány nem is annyira titkos, mint amennyire kényes.
– És meglehetősen türelmetlen – tette hozzá Vaneau. Lassan benyúlt a mellényzsebébe, elővette míves ezüst zsebóráját, s egy pillanatra elnézte az apró mutatók ütemes táncát. – Pontosan hét perc múlva Elberen állomásra érkezünk. Ott talán a helyi nyomozók is megértik a finommechanika sajátos nyelvét.