XLVIII/2. A szisszenő vasdoboz — Pánik a hatos fülkénél

A szigorú úr egy pillanatra kővé dermedt, szorítása szinte ráfagyott a hatos fülke kilincsére. Laurent kalauz ösztönösen visszalépett egyet, és hátát a folyosó falának vetve próbált elvegyülni a lambériával.
– Pokoli szerkezet! – sziszegte a férfi elfehéredett ajkakkal. – Ugye mondtam? Valami elszabadult ebben a dobozban!
– Ha egy felrobbanni készülő szerkezetről lenne szó, uram, a gyújtószerkezetek ritkán sziszegnének ilyen kényelmes, szinte elégedett tónusban – jegyezte meg Monsieur Vaneau, miközben óvatosan közelebb lépett, és szagolt egyet a levegőben. – Ráadásul ez a halvány levendulaillat kifejezetten szokatlan választás lenne egy merénylőtől.
A szigorú úr pislogott, majd gyanakvóan a sárgaréz pántos vasdobozra nézett. A szisszenés elhalt, helyét egy finom, ütemes ketyegés vette át.
– Ez egy szigorúan titkos szállítmány! – csattant fel a jövevény, igyekezve visszaszerezni megingott tekintélyét. – A Béranger-féle finommechanikai műhely lepecsételt mintadarabja, amelyet egyenesen Montval állomásra kell szállítanom!
– És a Béranger-műhelyben megszokott dolog, hogy a lezárt dobozok gőzt eresztenek? – kérdezte a hegedűtokos fiatal nő, aki kíváncsian hajolt ki a szomszédos fülkéből.
– A pecsét mindenesetre ép – mutatott rá Vaneau a sértetlen vörös viaszra. – Ami azt jelenti, hogy a ketyegést nem kívülről indították el. A kérdés csupán az, miért éppen most.