XLVII/8. A sárgaréz titka — Leszámolás Saint-Mireux-nél

– A rejtély pofonegyszerű, ha a megszokott helyett a szokatlant figyeljük – kezdte Monsieur Vaneau, miközben elrakta ezüst zsebóráját. – Mindenki azt hitte, a hatástalanított szerkezet a vonat kisiklatására szolgált. Valójában azonban a rejtett rekeszben lapuló menetrendi feljegyzések és a hiányzó fogaskerék egy sokkal profánabb célt szolgáltak: a szomszédos postakocsi menetrendszerű átkutatását.
– A félrevezetés mesteri volt – folytatta a detektív, és a szürke köpenyes utas felé intett. – Azt akarták, hogy a rémült nyomozók a hegedűtokos kisasszonyra vagy a kalauzra gyanakodjanak. Ám míg a jelenlévők a puszta ijedtséggel voltak elfoglalva, a szürke posztó ujjára tapadt finom sárgaréz por elárulta, ki végezte a szerkezet végső, sietős átalakítását a folyosói homályban.
– Ez képtelenség! – méltatlankodott a férfi. – Nincs semmi bizonyítéka, hogy én…
– Tehát a tettes nem más, mint…
A szerelvény hirtelen akkorát zökkent, hogy Laurent kalauz kénytelen volt elkapni a falat, a nyomozók pedig felhördültek. A vonat sikoltó fékekkel lassan begördült a kivilágított Saint-Mireux állomás peronja mellé.
Az ajtó csikordulva kinyílt, s a peronon várakozó csendőrség tisztje lépett a folyosóra. Szeme gyorsan végigsöpört a társaságon, majd határozott léptekkel a szürke köpenyes utas elé állt.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, vasúti veszélyeztetés és szabotázs kísérlete miatt! – harsogta a tiszt.
– …mint ahogy azt a legutóbbi állomáson feladott sürgönyömben jeleztem – fejezte be szelíd mosollyal Vaneau.
A megbilincselt utast elvezették, a folyosón pedig megkönnyebbült sóhaj hullámzott végig. A peronról ekkor egy láthatóan túl kíváncsi, szigorú tartású úr lépett fel a vonatra, kezében egy szokatlanul nehéz, lepecsételt vasdobozzal. Vaneau csendben figyelte az új jövevényt, miközben az Intercontinental Express zökkenve megindult a következő állomás felé.