XLVII/6. A hiányzó fogaskerék — Felderítés a folyosón

Monsieur Vaneau nem emelte fel a hangját, csupán egyetlen határozott mozdulattal kisimította a pergament a tenyerén. A folyosón hirtelen akkora csend támadt, hogy a kerekek egyenletes zakatolása is szinte süketítőnek hatott.
– Ha a megbízója nem nyújtott át Önnek tisztességes honoráriumot, uram – fordult a szürke köpenyes utas felé Vaneau –, legalább a pontos időpontokat megtaníthatta volna. A papíron szereplő koordináták ugyanis nem pusztításra utalnak, hanem egy rendkívül pontosan időzített mechanikus jelzésre.
A hegedűtokot szorongató fiatal nő szorosan a falhoz lapult, szemeiben még ott bujkált a riadtság.
– Ugye... ugye most már nincsen veszély? – kérdezte szaggatottan.
– A veszély viszonylagos fogalom egy száguldó vonaton, mademoiselle – felelte a detektív szelíd eleganciával. – Különösen akkor, ha a szerkezet alsó rekeszéből hiányzik egy parányi, fogazott rézkerék. A kérdés csupán az: kinek a zsebében lapul a hiányzó alkatrész?
Laurent kalauz gyanakvóan pillantott a sötét köpenyes utasra, aki meglepő módon megkönnyebbülten sóhajtott fel.
– Ha arra utal, Monsieur Vaneau, hogy a váltóknál akartak beavatkozni – szólalt meg halkan a köpenyes –, akkor a szerkezet még nem fejezte be a küldetését.
– Valóban – bólintott Vaneau, s tekintete a fülke küszöbén heverő, elhullajtott sárgaréz forgácsra tévedt. – Ám a szerkezet szereti a rendet, ellentétben azzal, aki ideejtette ezt a nyomot.