XLVII/5. A hatástalanított szerkezet — Az alsó rekesz titka

Monsieur Vaneau nem sietett. Lassan visszahelyezte az ezüst csipeszt a mellényzsebébe, majd mutatóujjával óvatosan megnyomott egy apró gombot az öntöttvas szerkezet alján. Egy halk kattanással rejtett rekesz ugrott ki a sárgaréz burkolat alól.
– Nahát – dünnyögte Laurent kalauz, miközben feszülten nyújtogatta a nyakát a folyosóról. – Ez most egy újabb óramű, vagy csupán a tulajdonos uzsonnája?
– Attól tartok, egyik sem – felelte Vaneau, miközben két ujjal kiemelt a rekeszből egy kisméretű, tintával telerótt pergamentekercset. – Bár ha az ember jobban megnézi a számadatokat, a végeredmény legalább annyira nehezen emészthető.
A szürke köpenyes utas fekete kalapját idegesen a mellkasához szorította, és egy lépést hátrált a fülke sarka felé.
– Az a papír... nem az enyém! – szabadkozott szaggatottan. – Én csak a csomag szállításával lettem megbízva!
– A megbízások általában fizetséggel járnak, uram – jegyezte meg Vaneau száraz eleganciával. – Ám aki ezt a szerkezetet összeállította, nem pénzzel fizetett, hanem információval. Látja, Laurent? A vonatszerelvény pontos menetrendi eltérései szerepelnek itt, egészen Saint-Mireux állomásig.
– Saint-Mireux? – csodálkozott a kalauz. – De hiszen oda csak órák múlva érkezünk!
– Feltéve, ha senki sem húzza meg a vészféket a következő kanyarban – mondta Vaneau szelíden, s tekintete a folyosón megszeppenten várakozó fekete kalapos úrra tévedt.