XLVII/4. A sárgaréz automata — Vizsgálat a négyes fülkében

Monsieur Vaneau óvatosan megemelte a selyem szélét, hogy jobban szemügyre vegye a feltáruló sárgaréz lemezt. A szürke köpenyes férfi kétségbeesetten megpróbálta hátrahúzni a szerkezetet, de a detektív tekintete elől nem lehetett elrejteni a vésetet.
– Egy lyoni órásmester kézjegye, ha nem tévedek – jegyezte meg Vaneau szelíden, miközben hüvelykujjával végigsimította a finoman megmunkált peremet. – Ám a fogaskerekek elrendezése nem időmérésre szolgál. Sokkal inkább egy bizonyos zárszerkezet kioldására.
– Ez... ez csupán egy ártalmatlan zenedoboz! – dadogta a szürke köpenyes utas, miközben a háta mögött futó szőnyegre pillantott, mintha a menekülés útvonalát mérlegelné. – Semmi törvénybe ütköző sincs benne!
Laurent kalauz közelebb lépett, bár kezét még mindig a folyosó faburkolatán tartotta, felkészülve egy esetleges hirtelen hátraarcra.
– Ha nem pokolgép, akkor miért ketyeg úgy, mint egy feldühödött darázs, uram? – kérdezte megremegő hangon.
– Mert a rugója túlfeszített – válaszolta Vaneau, majd zsebéből előhúzott egy parányi, ezüstből készült csipeszt. – És mert valaki nemrégiben egy apró fémreszeléket ejtett a harmadik áttétel közé. Egyetlen mozdulat, és a szerkezet elnémul.
A detektív egyetlen finom mozdulattal eltávolította a fémforgácsot. A halk kattogás azonnal megszűnt, s a fülkére nehéz csend telepedett.