XLV/3. A lepecsételt tekercs — A viaszpecsét utolsó morzsája

A sötét köpenyes férfi halványan elmosolyodott, majd kényelmesen hátradőlt a bőrfotelben.
– Igazán lenyűgöző az éleslátása, Monsieur Vaneau – mondta sima hangon. – De mire a derék kalauza utoléri a barátunkat, a tekercs és a titka már messze jár.
Monsieur Vaneau nem válaszolt azonnal. Lassan előhúzta zsebéből finoman gravírozott ezüst zsebóráját. Egyetlen halk kattanással kinyitotta a fedelét, majd néhány másodpercig mozdulatlanul nézte a mutatók egyenletes járását.
– Pontosan hat perc múlva Saint-Mireux állomásra érkezünk – mondta végül, miközben elrakta az órát. – És a zaklatott úr legfeljebb a saját cipőfűzőjében eshet hasra a kocsifolyosón.
– Ezt mégis miből gondolja? – tudakolta a fekete kalapos úr a szomszédos asztaltól, óvatosan előbújva az étlap mögül.
– A tekercsen lévő viasz illata túlságosan édeskés – magyarázta Vaneau száraz derűvel. – Nem hercegi kancelláriáról való, hanem egy olcsó gyertyakészítő műhelyéből. Az úr látványos rohangálása csupán elterelés volt, miközben az itt ülő sötét köpenyes úr a keltett pánikban próbálta kicserélni a kalauz táskáját.
A sötét köpenyes férfi mosolya egy szempillantás alatt megfagyott. Hirtelen felpattant, ám a vonat abban a pillanatban akkorát fékezett, hogy a kávéscsészék felcsattantak az tálcákon. Laurent kalauz épp ekkor lépett be a kocsiba, határozott fogással kísérve a megszeppent sötétkék kabátost.
A szerelvény fémes csikorgással begördült a peron mellé. Az ajtó kitárult, és a helyi nyomozó lépett a kocsiba két csendőr kíséretében.
– Letartóztatom Önöket a törvény nevében, hamisítás és postarablási kísérlet miatt! – harsanta a tiszt.
– ...mielőtt még a hamis viasz teljesen kihűlhetett volna – fejezte be Vaneau a félbeszakadt gondolatot, majd halkan szürcsölt egyet a kávéjából.
A tetteseket gyorsan elvezették. A kalauz megkönnyebbülten sóhajtott fel, miközben a peronról új utazók lépkedtek fel a kocsiba. Egy szürke kalapos hölgy szállt fel, aki egy szokatlanul nehéz, fémből öntött esernyőt szorongatott a kezében. Vaneau halványan elmosolyodott; a szerelvény rándult egyet, és máris kigördült Saint-Mireux-ből.