XLIX/3. A láncolt kistáska — Megállás Montclarban

A fekete kalapos úr torka megszorult, lába reflexszerűen hátrafelé mozdult a kocsifolyosó futószőnyegén. Tekintete vadul ugrált a kalauz és a detektív között.
Monsieur Vaneau nem sietett. Lassan a mellényzsebébe nyúlt, s előhúzta a megszokott, kopottas ezüst zsebóráját. Egy halk kattanással felpattintotta a fedelét, majd csendesen bólintott.
– Pontosan három perc múlva Montclar állomásra érkezünk – mondta, miközben visszacsúsztatta az órát. – Ahol a helyi hatóságok már bizonyára türelmetlenül várják ezt a nem mindennapi szállítmányt. Tudja, uram, a sárgaréz por rendkívül beszédes. Nem elfeledett családi ereklye tartozéka, hanem egy álcázott zárszerkezeté, amellyel a táska belső, hamis rekeszét próbálta lezárni.
– Ez képtelenség! – méltatlankodott az utas, de a hangja észrevehetően megbicsaklott.
Laurent kalauz tágra nyílt szemekkel lépett közelebb.
– A lánc csupán látványos elterelés volt – folytatta Vaneau szelíd eleganciával. – Azt a benyomást keltette, mintha féltve őrizne valamit, miközben a szerkezet folyamatosan morzsolta magából a sárgaréz port. A kistáska nem értékeket rejteget, hanem csempészett óraszerkezet-alkatrészeket.
Mielőtt a fekete kalapos úr válaszolhatott volna, a csikorgó fékek éles hangja csapott fel a kerekek felől. A szerelvény megrándult, a folyosó fali lámpái megremegetek, s a poharak csörrenve koccantak a fülkékben. Az Intercontinental Express lassú méltósággal begördült Montclar gőzben úszó peronja mellé.
Az ajtók szisszenve kitárultak, s a folyosóra két határozott lépteikről felismerhető, egyenruhás nyomozó lépett be.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében! – harsant a rendőrbiztos hangja, közvetlenül a fekete kalapos úr mellett megállva.
– ...tiltott mechanikus műtárgyak csempészete miatt – fejezte be a mondatot Vaneau egy halvány mosoly kíséretében.
A leleplezett utast csendben elvezették. Ahogy a szerelvény rázkódva újból mozgásba lendült, a nyitott ajtón át egy fiatal hölgy lépett a folyosóra, aki túlságosan is óvatosan egy apró, lepecsételt fadobozt szorított a mellkasához. Vaneau zsebre tette a kezét, s csendesen figyelte az újonnan érkezőt.