XLII/9. A lakkozott doboz rejtélye — A szerelvény üteme

A fekete kalapos úr idegesen megköszörülte a torkát, és mélyebbre húzta a szürke köpenye gallérját a folyosó hűvös huzatában.
– Ön fantaszta, Monsieur Vaneau! – sziszegte, miközben hátráló lépése megtorpant a falnál. – Egy fékező szerelvény rezonanciájára építeni egy zárszerkezetet... ez fizikai képtelenség!
– Egy átlagos lakatosnak valóban az lenne – bólintott nyájasan Vaneau, miközben elégedetten végigsimította az ősz bajszát. – De egy volt óraművesnek, aki három évvel ezelőtt a genfi műhelyéből hirtelen feltűnés nélkül távozott, aligha jelent akadályt.
Laurent kalauz szeme tágra nyílt, s óvatosan a karjában tartott lakkozott doboz felé pillantott.
– Úgy érti, uram, hogy ez a doboz nem egyszerű műtárgy, hanem egy helyszínhez kötött szerkezet?
– Pontosan – helyesbített a detektív. – Az Auberoche előtti kanyarban a sínpárok elhasználtsága miatt a vonatszerelvény sajátos, alacsony frekvenciájú rezgést kelt. A doboz alján lévő finom rugósor ezt a mozgást használja fel a másodlagos retesz kioldásához.
– És miért éppen most? – kérdezte a fekete kalapos úr, bár a hangja érezhetően megbicsaklott.
– Mert a menetrendi vázlat szerint önnek itt kellett átvennie a rejtett rekesz tartalmát anélkül, hogy a zár sérült volna – felelte Vaneau higgadtan. – Kár, hogy a finommechanikai olaj cseppjei a kabátujján árulkodóbbnak bizonyultak, mint a legfecsegőbb tanú.