XLII/8. A lakkozott doboz rejtélye — A meglepetések szerkezete

A fekete kalapos úr hátralépett a folyosó faláig, miközben igyekezett hátrafele simítani a szürke köpenye ujját.
– Ez puszta rágalom! – sziszegte felháborodottan. – Az az olajfolt... nos, a fülke feletti csomagtartó sárgaréz pántjainak kenőanyaga volt! Teljesen tisztességtelen dolog ezzel gyanúsítani egy békés utast!
– Megkapó magyarázat – felelte Monsieur Vaneau szelíd mosollyal. – Bár a hálókocsik felső pántjait száraz grafitporral ápolják, amióta tizenöt évvel ezelőtt egy hercegnő kalapdoboza elázott egy vigyázatlan kalauz miatt. A finom műszerolaj illata pedig összetéveszthetetlen.
Laurent kalauz halkan elfojtott egy kuncogást, de azonnal szigorú arckifejezést öltött, ahogy a zenedobozt még közelebb szorította a magához.
– De ha a henger hiányzik – vetette fel Laurent –, akkor mire szolgált ez a menetrendi vázlat?
– Arra, hogy pontosan kiszámítsák, mikor nyílik ki a rejtett rekesz – magyarázta Vaneau. – Nem az óramutatók járása számít, hanem a kerekek fordulatszáma. A készítője tudta, hogy a szerelvény egyetlen konkrét szakaszon fékez úgy, hogy a rezgés kioldja a belső reteszt.
Vaneau ekkor lassan benyúlt a mellényzsebébe, és elővette régi ezüst zsebóráját. Egy halk kattanással kinyitotta, s egy pillanatig nézte a mutatókat.
– Pontosan nyolc perc múlva Auberoche állomásra érkezünk – mondta halkan, majd visszahúzta az órát. – És gyanítom, a doboz rejtett rekeszének tartalmára nem csupán mi vagyunk kíváncsiak.