XLI/6. A kristályflakon titka — Savas reakciók

– Különös gyógymód – jegyezte meg Monsieur Vaneau, miközben gombostűnyi távolságból tanulmányozta a lelakatolt fémkazetta pántját, amely körül apró, zöldes buborékok sercegtek. – Amennyiben a tüdeje valóban igényli ezt a maró elegyet, meglehetősen szilárd szerkezetű légzőszervekkel kell rendelkeznie. A vaslemezek mindenesetre kevésbé bírják.
– Ez... ez pusztán ártalmatlan reakció a levegő páratartalmával! – szabadkozott kétségbeesetten a szürke köpenyes utas, miközben próbált minél közelebb húzódni a nyitott ablakhoz. – Nem bűncselekmény, ha valaki törődik az egészségével!
– A vasúttársaság szőnyegeinek egészségével viszont annál kevésbé – toldotta meg Laurent kalauz, szomorúan szemlélve a padlókárpiton lassan szélesedő, füstölgő lyukat. – A tisztelt utas esetleg fel tudná világosítani a vezetőséget, hogy a rézlakat miért olvad éppen a zárszerkezetbe?
– A zsanérok már a savas kezelés előtt is lazák voltak – mutatóujjával óvatosan a zár melletti peremre mutatott Vaneau. – Úgy tűnik, az Ön úgynevezett orvossága meglehetősen célzottan választotta ki a rézreteszt a gyógyításra.
A szürke köpenyes férfi torka teljesen kiszáradt, tekintete riadtan ugrált a hűvösen mosolygó detektív és a szálfatermetű kalauz között.
– Nem mondhatnak semmit! Nincs bizonyítékuk arra, mi van a dobozban!
– Valóban – bólintott Vaneau elegáns nyugalommal. – De szerencsére a kénsav szaga jóval megelőzi a puszta feltételezéseket.