XL/8. A lelakatolt doboz — Hűvös leleplezés Auberoche-ban

– Nos – kezdte Vaneau higgadtan –, a rejtély valójában felettébb egyszerű. A hálókocsi utasközössége azt hitte, hogy ön egy ártatlan órásmester, aki csupán régi családi iratokat szállít. A félrevezetés alapja a lelakatolt doboz ütemes ketyegése volt, amit mindenki egy ártalmatlan kronométernek vélt.
– Mert az is! – vágott közbe a szürke köpenyes férfi kétségbeesetten.
– Dehogyis – mosolyodott el Vaneau száraz eleganciával. – A sárgaréz kulcs frissen reszelt fogazata és a doboz aljának sajátos rezgése árulta el a titkot. A dobozban nem iratok, hanem a genfi bankból eltűnt hamisított kötvények nyomólemezei lapulnak, a szerkezet pedig egy finommechanikai zár. Ön éppen...
Ebben a pillanatban a vonat hirtelen nagyot fékezett. A folyosó falán lógó rézlámpák megcsörrentak, s a szerelvény lassan begördült Auberoche állomására.
Az ajtó sziszegve kinyílt, s két helyi nyomozó lépett a folyosóra. A vezetőjük határozottan a szürke köpenyes utas felé fordult:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, a genfi hamisítási ügyben!
– ...éppen Auberoche-ban akarta átadni őket – fejezte be Vaneau szelíden, mintha a hatóság belépője is a számításai része lett volna.
A gyanúsítottat elvezették. Laurent kalauz megkönnyebbülten sóhajtott fel. A peronról egy új utas lépett fel, aki gyanúsan kevés poggyászt hozott, ám kabátja zsebéből egy nehéz, csillogó kristályflakon kandikált ki. Vaneau csendben figyelte az új utast, miközben a szerelvény lassan megindult Mireval felé.