XL/7. A lelakatolt doboz — Pontos válaszok Auberoche előtt

– Kiváló – jegyezte meg a szürke köpenyes utas fanyarul, miközben homlokán apró izzadságcseppek jelentek meg. – Akkor Saint-Cyrben tisztázzuk ezt a kellemetlen félreértést. De addig is kikérem magamnak a zaklatást!
Monsieur Vaneau egyetlen halk kuncogással sem reagált a felháborodásra, csupán lassan benyúlt elegáns zakója belső zsebébe, és előhúzta régi, jól ismert ezüst zsebóráját. Egyetlen finom hüvelykujj-mozdulattal lepattintotta a fedelét, majd hűvös, derűs tekintettel végigmérte a mutatók állását.
– Nos – szólalt meg mély, kiegyensúlyozott hangján –, pontosan hét perc múlva Auberoche állomásra érkezünk. És bár ön még mindig szilárdan ragaszkodik az ártatlan családi iratok meséjéhez, a lakat frissen reszelt sárgaréz fogai és a pántolt doboz aljából áradó ütemes rezgés egészen más történetet mesélnek.
– Mit akar ezzel mondani? – sziszegte a férfi, s egy óvatos lépést hátrált a hálókocsi szűk folyosóján.
– Csupán annyit, uram – vette át a szót Laurent kalauz, kinek arcán óvatos megkönnyebbülés suhant át –, hogy a régi családi dokumentumok meglehetősen ritkán igényelnek átalakított álkulcsot és finommechanikai óraművet a megőrzésükhöz.
– Valóban – bólintott Vaneau, s az óra fedelét halk, fémes kattanással zárta vissza. – A rejtély lakatjai hamarosan lehullanak, és a válaszok jóval világosabbak lesznek, mint az elhaladó állomás lámpafényei.