XL/6. A lelakatolt doboz — Kulcsfontosságú válaszok

– Ha valóban a kabinjának pótkulcsa lenne, uram, elkerülhetetlenül meg kellene kérdeznem, miért szerepel rajta a ’B&S Paris’ védjegy, amely kifejezetten a múlt századi utazóládák lakataihoz készült – jegyezte meg Monsieur Vaneau, miközben a folyosó halvány lámpafényében tanulmányozta az ujjai között forgatott fémrészt.
A szürke köpenyes utas nyelt egy nagyot, s zavartan a sarokban álló pántolt doboz felé pillantott.
– Ez csupán... egy gyűjtői darab! Nem tagadom, a láda az enyém, de a benne lévő tárgyak csupán régi családi iratok. Semmi törvénybe ütköző nincs náluk!
– A családi iratok ritkán bocsátanak ki ilyen ütemes, fémes rezgéseket a szerelvény kanyarodásakor – vetette közbe Laurent kalauz, aki próbált olyan határozottnak tűnni, amennyire a hálókocsi szűk folyosója engedte. – Ráadásul a sárgaréz kulcs szárán friss reszeléknyomok látszanak.
– Kiváló megfigyelés, Laurent – bólintott halkan Vaneau. – Úgy tűnik, a kulcsot nemrég alakították át, hogy pontosan passzoljon ehhez a mechanikához. De vajon miért kell egy puszta dokumentumtartót ilyen gondosan, mégis hevenyészetten átszabott kulccsal védeni?
– Nem tartozom önöknek magyarázattal! – csattant fel a férfi, ámbár hangja megbicsaklott, ahogy a vonat kerekei ütemesen kattogtak. – Nincs joguk átvizsgálni a csomagomat!
– Egyetértek – felelte Émile Vaneau a megszokott hűvös nyugalmával. – Éppen ezért nem is mi fogjuk kinyitni. Amint Saint-Cyrbe érünk, a helyi felügyelő bizonyára sokkal élénkebb érdeklődést mutat majd a zárszerkezet s a doboz mélyén lapuló rejtély iránt.