XL/5. A lelakatolt doboz — A sárgaréz kulcs rejtélye

A szürke köpenyes utas hirtelen visszahúzta a kezét a kabátzsebéből, mintha a finom sárgaréz kulcs égetni kezdte volna az ujjait. Laurent kalauz még közelebb húzódott Monsieur Vaneau mögé, feszültséggel teli pillantást vetve a fülke küszöbe mögött pihenő, pántolt dobozra.
– Csupán a kabinom tartalék kulcsa az, semmi több! – bizonygatta a férfi szaggatottan, ámbár a homlokán gyöngyöző izzadságcseppek kevéssé támasztották alá ártatlanságát. – A sietségben összekeveredtek a dolgaim, mielőtt a szerelvény elhagyta volna Auberoche-t.
– Auberoche-ban a fülkekulcsokat Laurent úr adja át, s az öné ott függ a számozott sárgaréz kampón – jegyezte meg Vaneau végtelenül nyugodt hangon. – A zsebében lapuló darab fogazata ellenben gyanúsan illeszkedhet a ládájára nehezedő lakathoz. A fémek rezonanciája pedig ritkán téved, ha precíziós mechanikáról van szó.
A fődetektív ekkor finom, kimért mozdulattal előhúzta régi ezüst zsebóráját. Halk kattanással kipattintotta a fedelét, s egy pillanatig elgondolkodva nézte a másodpercmutató egyenletes mozgását.
– Pontosan tizennégy perc múlva Saint-Cyr állomásra érkezünk – szólalt meg halkan Vaneau, majd óvatosan visszacsúsztatta az órát a mellényzsebébe. – A helyi hatóságok felügyelője felettébb nagyra értékeli a ritmikus fémes zörejeket.