XL/2. A lelakatolt doboz — Súlyos fémes zörejek

– A hatos fülke padozata ritkán tesz ilyen mély panaszéneket – jegyezte meg Laurent kalauz, miközben gyanakvóan nézte a szürke köpenyes utast, aki épp a szőnyegen igazgatta a ládát. – Remélem, a doboz nem tartalmaz semmi olyasmit, ami veszélyeztetné a szerelvény egyensúlyát.
– Biztosíthatom, hogy a doboz teljesen ártalmatlan – morogta az új utas, miközben homlokáról megtörölte a hideg izzadságot. – Kizárólag nehéz szerszámok és régi iratok vannak benne. A magánéletem részét képezik.
– Ó, a szerszámok felettébb tiszteletreméltó tárgyak – szólt közbe Monsieur Vaneau halkan, miközben elegánsan elrendezte a mandzsettáját. – Bár meglepő, hogy a szerszámok tompa, bársonyos koccanással mozdulnak el, valahányszor a vonat bevesz egy kanyart. A kalapácsok általában élesebben csengenek.
A szürke köpenyes férfi szeme szűkre szűkült, és keze védekezően a sárgaréz lakat köré fonódott.
– Ön talán szakértője a zárt ládák belső akusztikájának, uram?
– Csak egyszerű megfigyelő – felelte Vaneau csendes derűvel. – A hálókocsiban a csend és a fizika törvényei általában kéz a kézben járnak. S ha egy tárgy nehezebb a kelleténél, az utasok gyanakvása óhatatlanul szárnyra kap.
– Nincs semmi gyanús a csomagomban! – sziszegte az utas, de a hangja bizonytalanul megbicsaklott, ahogy a doboz belsejében ismét megmozdult valami súlyos.
Laurent kalauz szigorú pillantást vetett rá.
– Akárhogy is, uram, az éjszakai pihenést nem zavarhatja fémes csörgés.
– Megígérem, hogy a doboz egyetlen hangot sem fog kiadni – vágta rá az utas, és sietve berántotta maga mögött a fülkeajtót.