XIV/2. A vésett ezüst iránytű — A sértetlen bársony és a hideg rézfény

A szalon feszült csendjét csupán a vonat monoton zakatolása törte meg. A fiatalember sápadtan állt a kiürült papírtok felett, keze érezhetően remegett, miközben tekintete kétségbeesetten ugrált a szalon két jelenlévőjén. Laurent kalauz habozott, kezében a konyharuhával, mintha nem tudná, a rendőrségért szaladjon-e vagy a kiömlött vizet törölje fel a szomszédos tálcáról.
– A kétségbeesés elhamarkodott lépésekre sarkallja az embert – jegyezte meg Émile Vaneau, miközben komótosan felállt a sarokfotelből, és a fiatal úr mellé lépett. – Engedje meg, hogy megtekintsem a tokot. A tárgyak néha emlékeznek arra, kik nyúltak hozzájuk utoljára, még ha a tulajdonosuk el is felejti.
A fiatalember – aki korábban Pierre Delacroix néven mutatkozott be a kalauznak – szótlanul átnyújtotta a puha, sötétkék bársonnyal bélelt tartót. Vaneau vékony, ápolt ujjaival végigsimította a varrás mentét, majd a belső felület elszíneződését tanulmányozta a csillár borostyánsárga fényénél.
– Figyelemreméltó – mormolta a fődetektív, száraz, udvarias tónusban. – A bársony benyomódása alapján az iránytű nem kikerült a tokból, hanem... mintha soha nem is feküdt volna teljesen ebben a vájatban az elmúlt néhány órában. Nem látok friss szálfelfeslést, sem finom fémport, amit egy szorosabb illesztés elkerülhetetlenül hátrahagy.
– De hát én magam tettem bele Bellerive előtt! – tiltakozott a fiatalember felindultan, törölgetve az izzadságot a homlokáról. – Egy családi örökségről van szó, egy egyedi műszerről! Nem hagytam felügyelet nélkül a táskámat egyetlen percre sem!
– Maga nem – bólintott Vaneau elnéző mosollyal, miközben a táska belső cipzárjának rezes sínjét szemlélte. – De a figyelme, mint az emberi elme általában, hajlamos pihenni a zakatoló kerekek ritmusára. Laurent, kérem, hozzon egy újabb csésze teát az úrnak. Velleron állomásig még van időnk, és a hideg tények mindig jobban megemésztetők némi meleg folyadék társaságában.
A vonat zökkenőmentesen száguldott tovább a sötét éjszakában, a VIP kocsi folyosóján pedig feltűnt egy újabb alak árnyéka, aki a szalon félig nyitott ajtaja előtt tétovázott egy pillanatra.