XIII/9. A sárgaréz csatos füzet — Az elsimult redők és a távolodó fények

A Lainville-i állomás sárgás fényei lassan elenyésztek a párás éjszakában, ahogy az Intercontinental Express visszanyerte megszokott, ritmikus lüktetését. A VIP hálókocsi szalonjában a feszültség pillanatok alatt köddé vált, miután a helyi nyomozók elvezették az elegáns hölgyet. A tölgyfaborítású falak között ismét a megszokott, kimért elegancia és a halkan duruzsoló kényelem uralkodott.
Laurent kalauz halk csörrenéssel pakolta össze a teáscsészéket az asztalról. Amikor a sárgaréz csatos füzet hűlt helyére pillantott, önkéntelenül megrázta a fejét.
– Bámulatos, fődetektív úr – jegyezte meg fojtott, tisztelettudó hangon. – Mindenki azt hitte, a füzetet ellopták, miközben csupán a csat rejtett üregébe forgatták el. Azt hittem, a hölgy felháborodása valódi volt.
Monsieur Émile Vaneau lassan kortyolt egyet a langyosodó kamillateájából, majd visszatette a csészét a finom porcelántányérra.
– A mechanika ritkán csap be bennünket, Laurent – válaszolta száraz, elegáns mosollyal. – Az emberi hiúság viszont rendkívül leleményes, ha a saját tévedéseit kell lepleznie. A hölgy nem a füzetet akarta elrejteni, hanem azt az egyetlen oldalt, amely leleplezte volna a mulasztását.
A szalon sarokasztalánál eközben az új utas, a Lainville-ben felszállt fiatal úr ült. Karját szorosan a vastag, sötétbarna bőrtáskáján tartotta, és tekintete idegesen ugrált a szalon ablakai és a kalauz mozdulatai között. Bár próbált felvenni egy unott utazó pózát, tartása túlságosan is feszült volt a VIP kocsi megszokott világához képest.
Vaneau nem fordult felé nyíltan, csupán a csiszolt faasztal lakkozott felületének tükröződésében figyelte az ismeretlen fiatalembert. Az ezüst zsebóra már biztonságban pihent a mellényzsebében, ám a fődetektív éles szeme pontosan rögzítette a bőrtáska szélén lévő, szokatlanul vastag, kettős varrást és a rézcsat melletti finom karcolásokat.
– Egy lezárt ügy olyan, mint a megállóban hagyott gőz – jegyezte meg halkan Vaneau, miközben megfontolt mozdulattal simára igazította a mandzsettáját. – Eloszlik, de a szerelvény továbbgördül, és az ablakon újabb pára gyűlik össze.
A kerekek egyenletesen zakatoltak a síneken, ahogy az expressz magabiztosan vágott át az éjszakán a következő állomás, Bellerive felé. A füzet rejtélye megoldódott, ám az új utas merev mozdulatai már sejtetni engedték, hogy a nyugalom a következő szakaszra sem lesz tartós.