XIII/8. A sárgaréz csatos füzet — A zsebóra kattanása és az utolsó illesztés

A Chantemille utáni szakaszon az Intercontinental Express csendes eleganciával suhant a ködbe burkolózó éjszakában. A VIP hálókocsi szalonjában az elegáns hölgy idegesen szorította magához a táskáját, míg Laurent kalauz az üvegcsét tartó tálcával az ajtó mellett várakozott. Monsieur Émile Vaneau lassan hátrafelé simította ősz haját, majd megfontolt mozdulattal a mellényzsebéhez nyúlt.
Vaneau elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta, és egy pillanatig némán nézte a finoman ketyegő mutatókat. Utána halkan kattant a fedél, és a fődetektív nyugodtan megszólalt:
– Pontosan hat perc múlva Lainville állomásra érkezünk.
A szalonban tartózkodók önkéntelenül elcsöndesedtek. Az állandó utasok már jól tudták: a zsebóra megjelenése mindig a rejtély kibontását jelzi.
– Mindenki azt hitte – kezdte Vaneau higgadt, kimért hangon –, hogy a sárgaréz csatos füzet nyomtalanul eltűnt a rekeszből. A félrevezetés alapos volt: a csipkés zsebkendő és a pörkölt aroma elterelte a figyelmet, mintha egy kívülálló tolvaj járt volna a vonaton. De a geometria és a fémek természetfizikája nem csapható be. A sárgaréz csat vájatában maradt grafitpor és a mikro-reszelék megmutatta: a füzetet sosem vitték el. Csupán a csat belső rugóját forgatták el egy hajlított réztűvel, hogy a borítás mögötti üregbe csúsztassák.
– És az egyetlen személy, aki hozzáférhetett a hatos fülke karbantartó készletéhez, nem más, mint…
Amikor Vaneau kimondaná az elkövető nevét, a vonat hirtelen nagyot fékezett. Poharak csörrentek a csiszolt faasztalokon. A szerelvény lassan begördült a kivilágított Lainville állomásra.
Az ajtók sziszegve kinyíltak. A peronon már várakoztak a helyi nyomozók. Beléptek a szalonba, s a vezetőjük röviden körbenézett, majd határozottan az elegáns hölgyhöz fordult:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, okirat-hamisítás és lopás kísérlete ügyében.
– …mint Ön, madame – fejezte be Vaneau a mondatát teljes nyugalommal, mintha a hatóságok érkezése csupán a saját forgatókönyvének pontos időzítése lett volna.
A letartóztatottat elvezették. A peronon néhány utas leszállt, miközben újak léptek a szerelvényre. A személyzet megkönnyebbülten lélegzett fel. Az új felszállók között egy fiatal úr tűnt fel, aki túlságosan is gondosan ügyelt a karján lévő, nehéz bőrtáskára. Vaneau csak csendben figyelte. Az ajtók becsukódtak, és a szerelvény megindult a következő állomás felé.