XIII/7. A sárgaréz csatos füzet — A grafitporos vájat és a fojtott csend

Az Intercontinental Express egyenletes gördüléssel szelte át a Pontaubert környéki sötét fenyveseket, miközben a VIP hálókocsi szalonjában a csillárok meleg fénye megcsillant a csiszolt fa burkolaton. Monsieur Émile Vaneau nagyító nélkül, csupán félrebillentett fejjel tanulmányozta a dobozka belső peremét. A száraz elegancia, amellyel a nyugalmazott fődetektív a rejtélyekhez viszonyult, ezúttal is feszült csendet teremtett a helyiségben.
– Ha jól sejtem, fődetektív – szólalt meg az elegáns hölgy, selyemkesztyűs kezével megsimítva a táskája pántját –, Ön még mindig azt feltételezi, hogy egy családi örökségként őrzött füzet csatja több egyszerű dísznél. Tán minden sárgaréz alkatrész mögött szándékosságot sejti?
– Dehogy, madame – válaszolta Vaneau szinte szórakozottan, miközben hüvelykujjával óvatosan végigsimította a doboz egyik rejtett illesztését. – A szándékosság túlságosan sok előrelátást igényel. Én csupán a hanyagság nyomait követem, s a hanyagság ritkán válogatja meg az eszközeit.
A hölgy finom fintorral próbálta leplezni növekvő ingerültségét.
– Ön meglepően magabiztos egy olyan ügyben, ahol mindössze néhány karcolás képezi a bizonyítékot.
– Nem a magabiztosság vezet, madame, hanem a geometria – felelte Vaneau hallatlanul higgadtan. – A finom grafitpor, amely a csat belső vájatában ragadt, nem származhatott a szalon levegőjéből. A hatos fülke rejtett rekeszét ugyanis pontosan ilyen kenőanyaggal tartják karban.
Laurent kalauz e pillanatban halk, kimért léptekkel lépett a szalonba, s tálcáján egy apró, üvegcsébe zárt mintát hozott. Néma bólintással jelezte a fődetektívnek, hogy a poggyászkocsi rögzítőszerkezetén fellelt nyomok összetétele tökéletesen megegyezik a sárgaréz csat tövében talált mikroszkopikus reszelékkel.
– A felderítés szakaszában az ember még nem ítélkezik – jegyezte meg Vaneau, miközben tekintete a kalauzról visszatért a hölgyre. – Csupán feltérképezi az elhallgatások határait. A sárgaréz csatos füzet nem tűnt el a vonatról, s nem is került kívülállók kezébe. Csupán egy rendkívül pontos óramű pontosságával mozgatják a kocsik között.
A mozdony hosszas, mély füttyszava áthasította az éjszakát, s a szerelvény érezhetően lassítani kezdett. A kalauz halkan kihirdette a következő megállót: Chantemille. Monsieur Vaneau kényelmesen hátradőlt a fotelében, kezét a karfán pihentetve, miközben az Intercontinental Express elszántan robogott tovább a sejtelmes éjszakában.