XIII/5. A sárgaréz csatos füzet — A cikóriaolaj és a rejtett illesztés

A szerelvény ritmikus zökkenéssel haladt át Lansval váltóin, s a kocsik lámpáinak sárgás fénye újra a kinti sötétséget hasította. Monsieur Vaneau halk léptekkel követte a szalonban ülő elegáns hölgy tekintetét, aki kissé elhúzta a kezét az ezüstveretes fa dobozkától. A mozdulat túl gyors volt ahhoz, hogy teljesen természetesnek hasson, ám a detektív arcán semmilyen győzedelmes kifejezés nem jelent meg – csupán egy megértő, hűvös kíváncsiság.
– A cikóriaolaj valóban elterjedt kenőanyag a precíziós óraszerkezeteknél, kedves madame – szólalt meg Vaneau kimérten, miközben finoman igazított a zakója hajtókáján. – Ugyanakkor meglehetősen ritkán használják teásdobozok pántjainak ápolására, hacsak nem egy nagyon specifikus, rejtett zárszerkezet sima futását hivatott biztosítani.
A hölgy halkan felszeppent, majd megkísérelt egy udvarias mosolyt felölteni az arcára.
– Ön túlságosan sok figyelmet szentel egy egyszerű úti emléknek, monsieur.
– A részletek természetükből fakadóan követelőzőek – válaszolta Vaneau száraz eleganciával. – Csupán azt nem szeretik, ha figyelmen kívül hagyják őket.
Laurent kalauz ekkor visszafogott mozdulattal friss teáscsészét helyezett a kis asztalra, s tekintetével némán jelzett a fődetektívnek. A hatos fülke rejtett rekeszének zárja és e doboz illesztései pontosan ugyanazt a mechanikai mintázatot követték. A sárgaréz csatos füzet még nem került elő, de a felderítés újabb nyomvonala egyre tisztábban kirajzolódott.
– Ha megengedi – folytatta Vaneau szelíden –, a füzet maga talán nem is a dobozban van, hanem annak pontos hasonmásában. Az emberi szem hajlamos elhinni, hogy amit lát, az egyetlen és egyedi. A tények azonban hűvösebbek a képzeletnél.
A mozdony távoli füttye jelezte, hogy az Intercontinental Express elhagyta a völgyet. A kalauz halkan hajtott fejet:
– Hamarosan Montclar állomásra érkezünk, Monsieur Vaneau.
A nyugalmazott fődetektív lassan bólintott, majd visszatért foteljához. A rejtély felderítése a következő szakaszába lépett, miközben a szerelvény megállíthatatlanul száguldott a hűvös éjszakában.