XIII/2. A sárgaréz csatos füzet — Halk kattanások és az olajszagú rejtély

Laurent halkan megrezzent, amint a kisméretű rézhenger halk, ütemes kattogása kitöltötte a VIP hálókocsi csendjét. A kalauz önkéntelenül hátrált egy lépést, szemeit a füstölgő tárgyra szegezve, mintha az bármelyik pillanatban felrobbanhatna. Monsieur Vaneau azonban a legkisebb zavar jele nélkül hajolt közelebb az asztalhoz, mintha csupán egy ritka óraszerkezet működését tanulmányozná.
– Talán jobb lenne azonnal megállítani a vonatot, fődetektív úr! – suttogta Laurent rekedten, szeme sarokból a vészfék karja felé pillantva.
– Ha ez egy olyan szerkezet lenne, kedves Laurent, amely a végső pusztítás szándékával készült, már nem lenne időnk a vészfék hatékonyságáról vitatkozni – felelte Vaneau szelíden, miközben zsebéből elővett egy finom, hófehér vászonkendőt. – Mellesleg az igazi veszedelem ritkán kattog ennyire teátrálisan. A valódi szándék mindig csendesebb.
A nyugalmazott fődetektív a kendővel óvatosan megérintette a fémhengert. A vékony, kesernyés füst nem puskaporból, hanem melegített cikóriaolajból és gyantából származott, amely csupán elfedni hivatott a tárgy belső mechanikáját. Egy utolsó, fémes kattanással a rézhenger borítása finoman elmozdult, s a felületén egy apró, hajlított réztű emelkedett ki, amely láthatóan egy speciális zár kioldására szolgált.
– A sötét kabátos úr nem elmenekült, csupán helyet cserélt a figyelmünkkel – állapította meg Vaneau, miközben tekintetét a hatos fülke félig nyitott ajtója felé fordította. – A henger nem fenyegetés, hanem egy gondosan időzített kulcs. Egy olyan eszköz, amely nélkül a sárgaréz csatos füzet tartalmát senki sem olvashatná el.
Miközben az Intercontinental Expressz egyenletes sebességgel száguldott a sötét éjszakában Montclar állomása felé, Laurent óvatosan benézett a hatos fülkébe. Az utas eltűnt, de az asztalka lapján egy szögletes benyomódás tanúskodott arról, hogy a jegyzetfüzet egészen a legutóbbi percekig ott pihent. Monsieur Vaneau csendesen elmosolyodott, majd újra a teáscsészéjéért nyúlt. A rejtély lassan, de megállíthatatlanul kibontakozott.