Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
XII/1. A faragott elefántcsont pipa — Éjszakai suhanás és a különös illat
A kivilágított Valcourt állomás lassan elmaradt a sötétségben, ahogy az Intercontinental Expressz nehéz acélkerekei újra megfeszültek az éjszakai síneken. Laurent, a hálókocsi kalauza megkönnyebbült sóhajjal törölte meg a homlokát, s elismerő pillantást vetett Monsieur Vaneau felé. Az ősz hajú detektív csupán egy apró, alig észrevehető fejbicventéssel nyugtázta a hálát, miközben visszasétált a VIP szalonkocsi melegébe.
A frissen felszállt utasok még a csomagjaikat rendezgették. Egy szikár, szürke öltönyös úr – Sander professzor – kínos gondossággal helyezte el a selyemkendőbe csavart, finom megmunkálású fa dobozát a kalaptartón, miközben a mellette ülő elegáns hölgy, Madame Lemaire elégedetlenül igazította meg prémes gallérját. „A huzat ebben a kocsiban egyszerűen tűrhetetlen” – jegyezte meg a hölgy hűvös éllel.
„A huzat csupán azt jelzi, asszonyom, hogy a szerelvény halad, és nem rekedtünk a múltban” – jegyezte meg Vaneau száraz, kimért eleganciával, miközben helyet foglalt a fali lámpa alatti plüssfotelben. A válasz gyorsan csendre intette a hölgyet, s a szalonban visszatért a megszokott, finom feszültséggel teli béke.
A vonat már javában száguldott a következő állomás, Miremont felé, amikor a vidéki táj teljesen sötétbe burkolózott az ablakok túloldalán. Az utasok lassan visszahúzódtak a saját fülkéikbe, s a folyosókon átvette az uralmat a tompa, monoton zakatolás. Vaneau mozdulatlanul ült, tekintete a sötét üvegfelületet követte, de finom megfigyelőképessége már jelzést adott: az új érkezők mozdulataiban apró, szándékos diszharmónia lappangott.
A sejtés hamarosan testet öltött. Egy halk, fojtott kiáltás törte meg a hálókocsi csendjét, majd a fülkesor végéből Sander professzor lépett ki elfehéredett arccal. A fülke ajtajának zárja sértetlen volt, a fadoboz a helyén állt a kalaptartón, ám a bársonybélésből hiányzott a professzor legértékesebb gyűjtői darabja: a ritka, finoman faragott elefántcsont pipa. A rejtély csendben, de elkerülhetetlenül felütötte a fejét a robogó vonaton.
A frissen felszállt utasok még a csomagjaikat rendezgették. Egy szikár, szürke öltönyös úr – Sander professzor – kínos gondossággal helyezte el a selyemkendőbe csavart, finom megmunkálású fa dobozát a kalaptartón, miközben a mellette ülő elegáns hölgy, Madame Lemaire elégedetlenül igazította meg prémes gallérját. „A huzat ebben a kocsiban egyszerűen tűrhetetlen” – jegyezte meg a hölgy hűvös éllel.
„A huzat csupán azt jelzi, asszonyom, hogy a szerelvény halad, és nem rekedtünk a múltban” – jegyezte meg Vaneau száraz, kimért eleganciával, miközben helyet foglalt a fali lámpa alatti plüssfotelben. A válasz gyorsan csendre intette a hölgyet, s a szalonban visszatért a megszokott, finom feszültséggel teli béke.
A vonat már javában száguldott a következő állomás, Miremont felé, amikor a vidéki táj teljesen sötétbe burkolózott az ablakok túloldalán. Az utasok lassan visszahúzódtak a saját fülkéikbe, s a folyosókon átvette az uralmat a tompa, monoton zakatolás. Vaneau mozdulatlanul ült, tekintete a sötét üvegfelületet követte, de finom megfigyelőképessége már jelzést adott: az új érkezők mozdulataiban apró, szándékos diszharmónia lappangott.
A sejtés hamarosan testet öltött. Egy halk, fojtott kiáltás törte meg a hálókocsi csendjét, majd a fülkesor végéből Sander professzor lépett ki elfehéredett arccal. A fülke ajtajának zárja sértetlen volt, a fadoboz a helyén állt a kalaptartón, ám a bársonybélésből hiányzott a professzor legértékesebb gyűjtői darabja: a ritka, finoman faragott elefántcsont pipa. A rejtély csendben, de elkerülhetetlenül felütötte a fejét a robogó vonaton.
Ebben a részben
Szereplők
- laurent-kalauz
- Madame Lemaire
- monsieur-emile-vaneau
- Sander professzor
Helyszín
- Intercontinental Expressz VIP hálókocsija
- Miremont felé vezető vasútvonal
Előző jelenet szereplői
- fiatal-fatyolos-holgy
- helyi nyomozó
- herr-lindner
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.