VI/7. Új rejtély a hálókocsin — A rézsarkok titka és a menetrend szerinti igazság

A VIP hálókocsi keskeny folyosóján összegyűlt társaság feszülten figyelte a négyes kabin megnyíló ajtaját. A fekete kalapos úr lépett ki, kezei között a mahagónidobozzal, míg Henri Moreau idegesen törölgette az izzadságot a homlokáról. Monsieur Émile Vaneau ekkor komótos mozdulattal előhúzta zsebéből a régi, mívességében is kopott ezüst zsebóráját. Kinyitotta a fedelét, egyetlen pillantást vetett a finoman ketyegő mutatókra, majd nyugodt, kimért hangon megszólalt:
– Pontosan négy perc múlva Avermes állomásra érkezünk.
Ezzel zsebre tette az órát, és megigazította zakóját. – Moreau úr azt hitte, hogy a becses öröksége veszélyben forgott, és a tettes a hálókocsiban elrejtőzve próbálja megsemmisíteni a hiányzó leletet. A félrevezetés ott kezdődött, amikor mindannyian azt tételeztük fel, hogy a doboz zárját felfeszítették. Ám a küszöbön lévő finom sárgaréz reszelék elárulta az igazságot: nem rombolás történt, hanem egy pontos rekesz illesztése. A doboz tulajdonosa csupán biztonságba helyezte a saját iratait. A valódi szándék nem a rablás volt, hanem a mesterségesen keltett pánik, amely alatt ki lehetett volna cserélni a doboz tartalmát.
– De hát ki tenne ilyet?! – méltatlankodott Moreau, miközben hátrálni próbált a folyosó sötétebb sarka felé. – Ez képtelenség!
– A tények ritkán törődnek azzal, mit tartunk képtelenségnek – jegyezte meg Vaneau száraz eleganciával. – A leleplező részlet a hiányzó selyemszálak iránya és a megmunkált rézsarkok friss karcolása volt. Az elkövető nem más, mint…
A mondat közepén az Intercontinental Expressz hirtelen nagyot fékezett. A csikorgó kerekek hangjára poharak csörrentek Laurent tálcáján, s a szerelvény zökkenve begördült Avermes peronja mellé.
Az ajtók sziszegve kinyíltak, és a helyi rendőrség két nyomozója lépett a VIP kocsi folyosójára. A vezetőjük szigorú tekintettel nézett körbe, majd egyenesen Moreau felé lépett:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, okirat-hamisítás és csalási kísérlet ügyében!
– …Moreau úr – fejezte be Vaneau a félbeszakadt mondatot, mintha a nyomozók érkezése csupán a menetrend apró, előre kiszámított eleme lett volna.
A letartóztatott férfit csöndben elvezették. A fekete kalapos úr megkönnyebbülten hajtott fejet Vaneau előtt, majd leszállt a vonatról. Laurent kalauz elégedetten sóhajtott fel, miközben az új utasok szálltak fel a szerelvényre. Egy fiatal nő lépett a folyosóra, aki túlságosan is féltve szorított magához egy kettős zárral ellátott, furcsán könnyűnek tűnő hegedűtokot, miközben percenként az órájára pillantott. Vaneau csendben figyelte a jelenetet, ahogy a nő kabátjának zsebéből egy apró, ezüstös kulcs hullott a szőnyegre. Az ajtók becsukódtak, s a vonat lassan nekilendült a következő állomás felé vezető útnak.