VI/2. Új rejtély a hálókocsin — A széttépett selyembélés és a halvány borostyánfény

A széttépett bélésű táska csendesen hullott a VIP hálókocsi sötétkék szőnyegére. A fiatal férfi háta a folyosó faburkolatának támaszkodott, légzése szapora volt, ujjai görcsösen kulcsolódtak össze. Laurent kalauz halk szisszenéssel lépett közelebb, kezében a félbehagyott teástálcával, de Monsieur Émile Vaneau egyetlen megnyugtató kézmozdulattal intette mérsékletre.
– A rémület ritkán segít visszaszerezni azt, ami elveszett, fiatalember – mondta Vaneau kiegyensúlyozott, halk hangján. – De ha megosztja velünk, pontosan mit hiányol, legalább tudni fogjuk, mit keresünk.
A fiatal utas – aki Julien néven iratkozott fel az utaslistára – sápadtan nyelt egyet. Elmondása szerint a táskában nem pénz vagy ékszer lapult, hanem egy családi levéltár utolsó, bizalmas dokumentumai, amelyeket most, az éjféli huzat és a hirtelen sötétség perceiben valaki kiragadott a rekeszből. Vaneau lassan lehajolt, és két ujjával felemelte a megrongált bőrtáskát. Finom mozdulattal végigsimította a hasítás szélét.
– Különös – jegyezte meg a nyugalmazott fődetektív, miközben tekintete a fali lámpa derengésében megcsillanó selyemszálakra szegeződött. – A bélés nem elszakadt egy durva rántástól. Ezt egy rendkívül éles, finom pengével vágták át, mégpedig belülről kifelé haladva. Úgy tűnik, a táska szerkezete már az utazás megkezdése előtt sérült volt.
– Azt akarja mondani, hogy a dokumentumok nem is most tűntek el? – kérdezte Julien idegesen, miközben szemei a sötét ablaküvegre tévedtek.
– Egyelőre csak annyit állítok, hogy a tények néha különös humorérzékkel rendelkeznek, amikor a kapkodás próbálja irányítani őket – válaszolta Vaneau száraz eleganciával. – A hármas fülke ablakának retesze félig nyitva állt, mégis tiszta a külső perem.
A vonatszerkezet éles fémhanggal zökkent egyet, jelezve, hogy az Intercontinental Expressz elhagyta a nyílt pályaszakaszt, és csendesen begördült Chantraine állomásának halványan megvilágított peronja mellé. A kerekek csikorgása lassult, a folyosón pedig az éjszakai csend ellenére halk léptek zaja visszhangzott. Vaneau nem mozdult, csupán a tekintetével követte a füstös üvegajtó mögött feltűnő újabb árnyakat.