V/2. Új rejtély a hálókocsin — A félrevezető viasznyom és a halk koppanás

Émile Vaneau óvatosan átvette a feltépett selyemtokot Laurent-tól, s hüvelykujjával végigsimította a szakadt bársony peremét. A vörös viaszmorzsák még puhák voltak, mintha alig néhány perccel ezelőtt morzsolódtak volna le a pecsétről. A nyugalmazott fődetektív nem sietett a következtetésekkel; tekintete a folyosó sötétedő ablakaira siklott, ahol a kerekek ütemes kattogása ritmikus háttérzajt adott a gondolatainak.
– Úgy véli, a szürke köpenyes úr… – kezdte Laurent halk, fojtott izgalommal, de Vaneau egyetlen enyhe kézmozdulattal félbeszakította.
– A gyanú, kedves Laurent, rendkívül kényelmes holmi – jegyezte meg elgondolkodva. – Úgy simul az ember elméjére, mint egy megszokott kabát, ám ritkán védi meg az igazságot a megfázástól. Az az úr kétségkívül zaklatott volt, s a viasz nyoma sem véletlen. De a túlságosan kézenfekvő válaszok mögött többnyire csak egy újabb, álságos zár rejtőzik.
A fődetektív lassan felállt a kárpitozott fotelből, és az étkezőkocsi felé indult. A folyosó fali lámpáinak sárgás fénye kimérten kísérte lépteit. Az étkezőkocsiban már alig páran időztek: az ablak melletti asztalnál a szürke köpenyes férfi ült, aki mozdulatlanul bámulta a kőrisfa dobozt az ölén, míg tőle két asztallal odébb egy elegáns, finom tapintású kesztyűt viselő hölgy teázott csendesen.
Laurent az üres középső asztalra mutatott, ahol a széttépett tokot lelte. Vaneau odalépett, de nem a selyemmaradványt, hanem az asztal alatti rézszegélyt vizsgálta meg. Egy apró, fémes csillogás hívta fel magára a figyelmét a szőnyeg szélén: nem viaszmorzsa volt az, s nem is a korábban látott rézkulcs darabja, hanem egy apró, hajlított ezüstkapocs, amelyet nyilvánvalóan egy drága utazótáska béléséből téptek ki hirtelen mozdulattal.
– A tények néha meglepő humorérzékkel rendelkeznek – szólalt meg Vaneau higgadt, száraz eleganciájával. – A szürke köpenyes úr túlságosan sok nyomot hagyott maga után a folyosón. Ám egy valóban óvatos tolvaj nem szór el kulcsot, zsebkendőt és viaszmorzsát is ugyanabban a negyedórában, hacsak nem az a szándéka, hogy minden szem kizárólag őrá szegeződjön.