Laurent zihálva tért vissza, karjában egy régimódi,…

Laurent zihálva tért vissza, karjában egy régimódi, kopott bőr táskával, melyből gyanúsan fémes csörgés hallatszott. A sietségében majdnem átesett Fluffyn, aki épp stratégiai pozíciót foglalt el a sötét folyadék terjedésének monitorozására. „Uram, itt is van! Igazán remélem, nem kell ehhez a… nehéztüzérséghez folyamodnunk.”
„A nehéztüzérség néha jobb, mint a tehetetlen nézelődés, Laurent” – mondta Vaneau úr, nyugodtan, mintha éppen egy sakkpartit elemezne, nem pedig egy rejtélyes fülkeajtó előtt állna. „Bár az is igaz, hogy a finomság gyakran eléri azt, amit az erőszak csak megrongál. De az idő, ahogy látja, nem az együttműködő partnereink közé tartozik.”
Laurent a táskából előkapott egy sor fura alakú feszítővasat és egy még furább, kampós szerszámot. „Ez a „finomabb eszköz” kategóriába esik?” – kérdezte az idős hölgy, aki most már a macskáját is felkapta, mintha az azonnali evakuációra készülne. Fluffy csak morogva nézett a szerszámokra, majd vissza az ajtóra, jelezve, hogy szerinte egyik sem lesz elég hatékony.
Laurent izzadva próbálta bepasszítani az egyik feszítővasat az ajtókeret és az ajtó közé, de a zár makacsul tartotta magát. „Mintha belülről valami… ék lenne benne!” – lihegte. A sötét folyadék már egy kisebb tócsává terebélyesedett a fülke előtt, és a kellemetlen szag egyre erősebbé vált. „Tíz percünk sincs Saint-Mireux-ig, Monsieur Vaneau! Ha ez így megy, a helyi rendőrségnek csak a folyadékot kell majd begyűjtenie!”
„Valóban, Laurent, a helyi rendőrség valószínűleg szívesebben fogadna egy kézzelfoghatóbb bizonyítékot, mint egy folyékony talányt” – válaszolta Vaneau úr, majd hirtelen egy pillanatra elhallgatott. „Próbálja meg a zsanéroknál. Néha a legerősebb pont a leggyengébb, ha az ember rossz irányból közelít.” Laurent bólintott, és újult erővel esett neki a zsanéroknak, míg végül, egy fájdalmas reccsenéssel az ajtó kinyílt egy résnyire. A sötét folyadék új lendülettel ömlött ki, és a fülkéből áradó, fullasztó szag mindhármukat hátrarepítette. Bent, a félhomályban, egy összegörnyedt alak látszott, akinek kezéből egy díszes, ám most már maszatos medál csúszott a padlóra.