244/5. A maszatos medál — Nyomozás Saint-Mireux felé

– Nos, úgy tűnik, a dráma elérte a csúcspontját – jegyezte meg Vaneau úr higgadtan, miközben óvatosan visszalépett egyet, hogy megkímélje makulátlan cipőjét a szétterülő sötét tócsától. – Bár ha a szaglásomnak hinni lehet, ez a rejtelmes nedű sokkal inkább emlékeztet elrontott gyógynövényes tintára, mint bármiféle végzetes elixírre.
– Tinta? – hűledezett az idős hölgy, miközben Fluffy a karjában méltatlankodva sziszegett. – Hát emiatt törtük be az ajtót? Azt hittem, tömegmészárlás tanúi vagyunk!
– Még nem vagyunk áldozatok, madame, legfeljebb a saját gyanakvásunké – fordult feléjük Vaneau száraz mosollyal. – Laurent, kérem, halássza ki azt a medált a zsebkendőjével, de ügyeljen a szabásvonalára!
Laurent a kampós szerszámmal ügyesen kiemelte a padlóról a csillogó tárgyat. „– A fiatal fátyolos hölgy monogramja van rajta, uram! – kiáltotta meglepetten a kalauz. – De a fülkében ülő úr… határozottan nem ő!
– Kiváló észrevétel, Laurent. A bajusz méretéből én is hasonló következtetésre jutottam – bólintott a fődetektív. A félhomályban összegörnyedt fiatalember ekkor halkan nyögött egyet, és lassan felült, homlokát dörzsölve.
– A ritka kínai tusom… az apám féltett gyűjteménye… – mormolta kábultan a szerencsétlenül járt utas.
– Tehát tőle származik a folyékony veszedelem – foglalta össze Vaneau. – Ám a kérdés továbbra is nyitva áll: mit keres egy diplomata táskájában a fátyolos hölgy elveszett medálja?