L/6. A harmadik rekesz — Rézpor a bársonyon

A szürke köpenyes utas nyelt egy nagyot, majd remegő ujjával egy alig látható illesztés felé nyúlt. A doboz alja halk kattanással még mélyebbre süllyedt, feltárva a legalsó, öntöttvas merevítéssel ellátott rekeszt.
– Bársony – állapította meg Laurent kalauz, amint gyanakvóan benézett. – Csupán üres, fekete bársony.
– Nem egészen üres, kedves Laurent – igazította meg gomblyukában a szegfűt Monsieur Vaneau. – Nézze csak meg közelebbről a szövet finom szálait! Azok az apró, csillogó szemcsék nem díszítések, hanem frissen reszelt sárgaréz por. Ugyanaz a finom fémpor, amely utastársunk hajtókájának belső szegélyén is ott tündököl.
A férfi idegesen a köpenyéhez kapott, és igyekezett eltakarni a jelzett részt.
– Ez csupán… műhelypor! Órásmester vagyok, a mesterségem velejárója a fémforgács!
– Kiváló magyarázat lenne – bólintott elgondolkodva a detektív –, ha az órásmesterek szokása lenne öntöttvas nehezékkel álcázni egy ártalmatlan órát. A ketyegő szerkezet csupán elterelés, amellyel a vasúti ellenőrzést szándékozott félrevezetni. Ám a rekesz mérete és a szerkezeti merevítés sokkal nehezebb tárgy szállítására lett tervezve.
– Bűncselekménnyel vádol, uram? – szorította össze a száját az utas, miközben hátrált egy fél lépést.
– Dehogy vádolom – felelte Vaneau szelíden. – Csupán megállapítom, hogy a szándékolt rakomány már nincs a dobozban. A kérdés most már csupán az: kinek adta át, mielőtt átsétált a négyes fülkébe?