L/5. A kettős fenék rejtélye — Pattanó reteszek a négyes fülkében

A szürke köpenyes utas keze megállt a levegőben, tekintete kétségbeesetten cikázott a kalauz szigorú egyenruhája és Monsieur Vaneau derűs nyugalma között. Tudta, hogy a hallgatás most már többet árulna el, mint bármilyen rossz kifogás.
– Elismerem, a szerkezeti megoldás valóban… rendhagyó – nyögte ki végül, s egy apró, hajlított rézkulcsot halászott elő a mellényzsebéből. – De biztosíthatom önöket, semmi törvénybe ütköző sincs a rekeszben!
– A törvényesség és a vasúti szabályzat határai néha meglepően eltérnek egymástól – jegyezte meg Vaneau könnyedén. – Különösen, ha az ember egy vámszabad terület felé robogó expresszen utazik.
A kulcs halk pattanással fordult el a doboz alsó pereménél. A kettős fenék finom rugós szerkezete elmozdult, s a rejtett réteg lassan kinyílt. Laurent kalauz közelebb lépett, felkészülve a legrosszabbra, de a nyílásból csupán egy gondosan összehajtogatott, selyempapírba csomagolt tárgy került elő, amelyből halk, ritmikus ketyegés áradt.
– Látják? – csillant meg a remény az utas szemében. – Csak egy ritka óraszerkezet! Semmi más!
– Egy óraszerkezet, amely a huzatra tüsszentéssel válaszol – bólogatott Vaneau elgondolkodva. – Pompás mérnöki teljesítmény. De engem jobban lenyűgöz az a tény, hogy a szerkezet alatt még mindig marad három centiméternyi kihasználatlan térfogat. Nos, utastársunk, mit rejt a harmadik réteg?