L/4. A lepecsételt fadoboz — A kettős fenék titka

– Ha megengedi – lépett előre Monsieur Vaneau, s finom, kimért mozdulattal mutatott a doboz sarkára –, a fenyőgyanta illata kiválóan fedi a friss gépolaj szagát. Ám a zárszerkezet körüli finom sárgaréz por nem a doboz korából fakad, hanem abból, hogy a reteszt alig egy órával ezelőtt módosították.
A szürke köpenyes utas sűrűn pislogott, s a zsebkendőjét gyűrögetve hátrált egy lépést a fülke homályába.
– Ez egy magántulajdonban lévő mechanikus szerkezet! – tiltakozott, bár a hangja érezhetően elcsuklott. – Egy ritka, óraműves automata, semmi több!
– Egy automata, amely a páratartalom változására kétszólamú tüsszentéssel reagál? – kérdezte Vaneau elgondolkodva, majd Laurent kalauz felé fordult. – A mérnöki leleményesség valóban határtalan, bár a fogaskerekek ritkán igényelnek selyembélést és friss levegőt.
Laurent kalauz kinyitotta a jegyzetfüzetét, s ceruzájával nyomatékosan a borítóra koppintott.
– Akár gép, akár élőállat, a be nem jelentett szállítmányok a csomagkocsiba valók! Ha nem nyitja ki a zárat, kénytelen leszek intézkedni.
– Ne siessünk annyira, Laurent – intette csendre a kalauzt Vaneau, miközben tekintete a doboz alsó peremére tapadt. – Utastársunk pontosan tudja, hogy nem a dobozban lévő tárgy a legérdekesebb, hanem az a kettős fenék, amelyet a friss rézforrasztás takar.