IX/3. A megkarcolt borostyángomb — Csalóka jelek és a mértani igazság

Saint-Mireux állomást maguk mögött hagyva az Intercontinental Expressz kerekei ritmikus kattogással szelték az éjszakát. A szalonkocsi visszafogott világításában Elena Rostova bárónő még mindig a bársonytáskáját szorította magához, mintha maga a finom szövet nyújthatna védelmet a kíváncsi tekintetek elől.
– Úgy vélem, Bárónő, a dolgok természetéből fakad, hogy a borostyán megőrzi a régmúlt zárványait – szólalt meg Monsieur Émile Vaneau, miközben gőzölgő teájából kortyolt egy aprót. – A felületén lévő friss karcolások azonban nem a természet, hanem egy igen türelmes ember kezét dicsérik. S ami még érdekesebb: nem puszta díszítőértékkel bírnak.
A társalgó sarokfoteljében ülő, hallgatag úriember kissé előredőlt, kemény bőrtáskáját a lábához szorítva.
– Ön túlkombinálja a dolgokat, Monsieur Vaneau – jegyezte meg elfojtott, rekedtes hangon, felszállása óta először megszólalva. – Egy karcolás csupán baleset. Egy rosszul megválasztott tű vagy egy éles kulcs a zsebben. Nincs ebben semmi rejtély.
– Valóban, a tévedés mindannyiunk állandó kísérője – válaszolta Vaneau halvány, száraz mosollyal. – Ám a véletlen ritkán karcol három párhuzamos vonalat, amelyeket egy hajszálvékony ív metsz el pontosan harminc fokos szögben. Hacsak az Ön kulcsai nem rendelkeznek figyelemreméltó mértani műveltséggel.
Laurent kalauz halk léptekkel haladt át a szalonon, friss szalvétákat helyezve az kisasztalra, miközben tekintetével diszkréten felmérte a jelenlévők feszült arcélét. A hallgatag úriember keze megrezrent a bőrtáska rézkapocsán, de azonnal uralkodott magán.
– Ön mindig ilyen bosszantóan figyelmes? – kérdezte a bárónő, miközben igyekezett megőrizni jéghideg eleganciáját.
– Csak akkor, amikor a felületes magyarázatok kényelmesebbek próbálnak lenni a valóságnál – felelte Vaneau higgadtan, és zsebébe süllyesztette apró nagyítóját. – A félreértés ugyanis kellemes menedék, amíg el nem érjük a következő állomást.
A szerelvény ebben a pillanatban lágyan megdőlt a kanyarban, s az ablakok mögött felbukkantak Valcourt távoli, derengő fényei. A félrevezető feltételezések lassan szétfoszlottak, utat engedve a kibontakozó igazságnak.