Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
Az elegáns hölgy felhorkant. – Élő? Uramisten, Kalauz…
Az elegáns hölgy felhorkant. – Élő? Uramisten, Kalauz úr! Ez az, amiért a varrógépeknek lelkük van! Minél régebbi egy gép, annál élénkebb a jelleme. Különösen az én drágaságom! Montaigne-ben mindenki ismeri a csipkéimet, melyek szinte maguktól táncolnak a tű alatt! Ez a kattogás csupán a kreatív feszültség, ami a művészetemből fakad!
Monsieur Vaneau ajka egy hajszálnyit felfelé görbült. – Értem. Tehát a művészi feszültség, amely nemcsak a gondolatokban, hanem a mechanikus alkatrészekben is materializálódik. Rendkívül hatékony alkotói folyamat, ha a gépezet önmagát inspirálja. És feltételezem, a csempészek is nagyra értékelnék egy ilyen önjáró, öninspiráló mechanizmust, nem igaz?
A fiatalember, akinek szemében a puszta kíváncsiság lángja égett, már alig bírta türtőztetni magát. – De Hölgyem, az előbb azt mondta, a gép megállíthatatlan, ha egyszer beindul. Akkor miért állt le eddig? És most miért csak halkan kattog, mint egy… hát, mint egy apró, elrejtett szerkezet?
Az elegáns hölgy arca enyhén elvörösödött. – Nos… a művészi ihlet néha… szünetet tart. És a csendben pihen a gép. Most pedig… nos, most Montaigne felé közeledve érzi, hogy közeleg a csipkekiállítás, és felélénkül! Ezért kattog! Mint egy várakozó szívdobbanás!
Laurent kalauz a homlokát törölgette. – Szív… dobbanás? Egy varrógépnek? Hölgyem, a hegedűtokban sem volt szív, mégis megtaláltuk benne a zűrzavart! Megnézhetném közelebbről ezt a… dobogó lelket?
– Meg ne merje! – kiáltott fel az elegáns hölgy, és hirtelen olyan szorosan ölelte magához a bőröndjét, mintha az élete múlna rajta. – Ez magánügy! A csipkém titkai! A művész szabadsága! Kérem, hagyják békén a múzsámat!
Monsieur Vaneau finoman bólintott. – A művész szabadsága valóban szent. De a vonaton az utasok biztonsága és a csendes utazás is az. Valamint, természetesen, a szállítási szabályok. Amelyek ritkán engedélyeznek „élő” varrógépeket, még akkor sem, ha művészi ihlet hatja át őket. Egy egyszerű bepillantás talán tisztázná a „múzsa” valódi természetét, nem gondolja?
Monsieur Vaneau ajka egy hajszálnyit felfelé görbült. – Értem. Tehát a művészi feszültség, amely nemcsak a gondolatokban, hanem a mechanikus alkatrészekben is materializálódik. Rendkívül hatékony alkotói folyamat, ha a gépezet önmagát inspirálja. És feltételezem, a csempészek is nagyra értékelnék egy ilyen önjáró, öninspiráló mechanizmust, nem igaz?
A fiatalember, akinek szemében a puszta kíváncsiság lángja égett, már alig bírta türtőztetni magát. – De Hölgyem, az előbb azt mondta, a gép megállíthatatlan, ha egyszer beindul. Akkor miért állt le eddig? És most miért csak halkan kattog, mint egy… hát, mint egy apró, elrejtett szerkezet?
Az elegáns hölgy arca enyhén elvörösödött. – Nos… a művészi ihlet néha… szünetet tart. És a csendben pihen a gép. Most pedig… nos, most Montaigne felé közeledve érzi, hogy közeleg a csipkekiállítás, és felélénkül! Ezért kattog! Mint egy várakozó szívdobbanás!
Laurent kalauz a homlokát törölgette. – Szív… dobbanás? Egy varrógépnek? Hölgyem, a hegedűtokban sem volt szív, mégis megtaláltuk benne a zűrzavart! Megnézhetném közelebbről ezt a… dobogó lelket?
– Meg ne merje! – kiáltott fel az elegáns hölgy, és hirtelen olyan szorosan ölelte magához a bőröndjét, mintha az élete múlna rajta. – Ez magánügy! A csipkém titkai! A művész szabadsága! Kérem, hagyják békén a múzsámat!
Monsieur Vaneau finoman bólintott. – A művész szabadsága valóban szent. De a vonaton az utasok biztonsága és a csendes utazás is az. Valamint, természetesen, a szállítási szabályok. Amelyek ritkán engedélyeznek „élő” varrógépeket, még akkor sem, ha művészi ihlet hatja át őket. Egy egyszerű bepillantás talán tisztázná a „múzsa” valódi természetét, nem gondolja?
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- az-elegans-holgy
- fiatal-ferfi-kivancsi
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.