99/5. A leleplezett huzal — Varelmont-i közjáték

A vonatszerelvény csikorgó fékekkel gördült be a kivilágított peron mellé. Monsieur Vaneau halk kattanással nyitotta ki régi ezüst zsebóráját, és száraz mosollyal vetett rá egy pillantást.
– Pontosan fél perc múlva a hatóságok átveszik a szót – jegyezte meg higgadtan, majd óráját zsebre tette.
– Ez felháborító! – méltatlankodott a szürke köpenyes férfi, miközben Laurent szorosan mellette állt. – Én csak a saját érdekeimet védtem!
– A mások kárára gyakorolt érdekvédelemnek megvan az a sajátságos tulajdonsága, hogy a büntető törvénykönyvben rögzítik – válaszolta Vaneau kényelmesen.
Az ajtó sziszegve kinyílt, és a peronról két egyenruhás lépett a hálókocsi folyosójára. Élükön a varelmont-i nyomozó haladt, aki szigorú pillantással mérte fel a társaságot, majd határozott léptekkel a szürke köpenyes férfi elé lépett.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, okirat-hamisítási kísérlet és szabotázs miatt! – jelentette ki a tiszt, miközben felkattantak a bilincsek.
A fiatal fátyolos hölgy megkönnyebbülten sóhajtott fel, és mély meghajlással mondott köszönetet a detektívnek, mielőtt a tiszt kíséretében a peronra lépett volna.
Amikor a kalauz elégedetten leporolta a sapkáját, a vonat sípja felvisított. A nehéz kerekek megmozdultak, és az Intercontinental Express elhagyta Varelmont állomását, Montcalm irányába száguldva tovább.
A folyosó végén ekkor egy új utas tűnt fel: egy zaklatott úriember, aki feltűnően gondosan ügyelt egy sárgaréz pántos útitáskára, amelyből tömény vaníliaillat szivárgott a levegőbe.