99/4. A szabotált számláló — Állomási készülődés Varelmont előtt

A szürke köpenyes férfi megrándult, és riadtan pillantott a folyosón felbukkanó, fekete kalapos úrra, aki reszkető kézzel kapaszkodott a válaszfalba.
– Nem akartam semmi rosszat! – védekezett a szürke köpenyes. – Csupán késleltetni próbáltam a szerkezetet! Ha a számláló nem éri el a nullát Varelmont előtt, a hölgy nem tudta volna felnyitni a rekeszét a peronon várakozó megbízottnak!
– Milyen nemes figyelmesség – jegyezte meg Monsieur Vaneau halk, fanyar mosollyal. – Különösen hatásos módszer arra, hogy a valódi okiratot kicserélje a táskájában lévő másolatra, míg a kisasszony a megakadt zárszerkezettel bajlódik.
A fiatal fátyolos hölgy megkönnyebbülten, de mégis sápadtan szorította magához az ezüstszelencét.
– Úgy érti, a doboz nem romlott el, csupán csapdát állítottak nekem?
– A mechanika ritkán téved magától, mademoiselle, a humánus tényező viszont annál gyakrabban – válaszolta Vaneau, miközben Laurent határozott mozdulattal elvette a szürke köpenyes férfi szerszámoskészletét.
A vonat fékjei hirtelen csikorogni kezdtek, jelezve, hogy a szerelvény lassít. A fémzörej kíséretében a folyosó ablakain túl feltűntek Varelmont állomás első halvány lámpafényei.
– Úgy tűnik, a társaságunknak váratlanul hivatalos kísérete akad – bólintott a detektív a peronon feszülten várakozó egyenruhás alakok felé.