98/7. A viaszpecsétek leplezése — Megérkezés Chantraine állomásra

Monsieur Vaneau az ujjai között finoman megforgatta a fényes fémreszeléket, majd határozott, halk koppantással jelezte jelenlétét a hetes fülke ajtaján. Amikor a fekete kalapos úr sápadtan, zaklatottan elhúzta a zárat, a detektív szelíd eleganciával lépett beljebb, Laurent kalauzzal a nyomában.
– Mindannyian azt hihettük, uram, hogy a bőrmappája féltve őrzött államtitkokat rejt – kezdte Vaneau kimért, száraz hangon. – A vörös viaszpecsétek és az acélhengerből kiesett számláló mind azt a látszatot keltették, hogy egy diplomáciai futár ügyeskedésével van dolgunk. Ám a friss viasz alatti fémforgács áruló: ön nem kényes okiratokat zárt le, hanem a folyosón elcsent szerkezetet próbálta egy rögtönzött zárszerkezetté alakítani.
– Ez abszurdum! – hördült fel a fekete kalapos úr. – Nincs semmi joga vádaskodni!
– Nem vádaskodom, csupán rögzítem a tényeket – válaszolta Vaneau halvány mosollyal. – A tények pedig néha meglepően jó humorérzékkel bírnak. A szürke köpenyes utas acélhengere és az ön reszelékei tökéletesen összeillenek. Ön nem más, mint...
Mielőtt kimondhatta volna a nevet, a vonat kerekei élesen felvisítottak. A fékek hirtelen csikorgása rázta meg a szerelvényt, a kottatartón felejtett csésze megcsörrent, s az Intercontinental Express lassan begördült a kivilágított Chantraine állomás peronja mellé.
Az ajtó csapódva kinyílt, s a kocsiba két feszült tekintetű helyi nyomozó lépett be. A vezetőjük azonnal a fekete kalapos úrra mutatott:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, a marleville-i értékpapírok eltulajdonítása ügyében!
– ...egy meglehetősen figyelmetlen műkedvelő hamisító – fejezte be Vaneau zökkenőmentesen a mondatot.
Miután a gyanúsítottat elvezették, a kalauz megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. A peronról új utasok szálltak fel: egy fátyolos hölgy lépett a folyosóra, aki egy szokatlanul nehéz, apró ezustdobozkát szorított a mellkasához. Vaneau csendesen figyelte az eseményeket, amint a vonat ajtajai becsukódtak, s a szerelvény újra kigördült az éjszakába.