98/2. A fémzörej titka — Közeledés Mont-Rival felé

Az étkezőkocsi csendjét csupán a sínek ritmikus kattogása törte meg, amikor Émile Vaneau helyet foglalt a kőrisfa asztalnál. Laurent kalauz tisztelettudóan lépett mellé, kezében két gőzölgő teáscsészével.
– Monsieur Vaneau, elnézést a gyanakvásomért, de a négyes fülkéből kiszűrődő fémzaj nem hagy nyugodni – mondta halk hangon Laurent, miközben letette a csészéket. – Ha az a skatulya felrobban, Mont-Rival állomásig sem jutunk el!
– A robbanószerkezetek, kedves Laurent, ritkán ketyegnek ilyen változékony ritmusban – felelte Vaneau, s egy csipet cukrot ejtett a teájába. – Figyelte a hangot? Három gyors kattanás, majd egy hosszabb szünet. Ez nem óramű. Ez egy mechanikus számláló, vagy egy rugós zár.
– Számláló? – kapta fel a fejét a kalauz. – Tehát a szürke köpenyes úr nem egy szimpla családi ereklyét rejteget?
– A családi ereklyéknek ritkán van szükségük háromjegyű kombinációs zárra – mosolygott szelíden a detektív. – Ráadásul a kabátja zsebében egy rézreszelékes kis kulcs lapult, amit igyekezett takargatni. Egy reszelt kulcs és egy kattogó doboz... felettébb szorgalmas kombináció.
Mielőtt Laurent válaszolhatott volna, a négyes fülke felől éles fémcsördülés hallatszott, mintha valami nehéz tárgy zuhant volna a padlóra, amit fojtott káromkodás követett.
– Úgy tűnik, az ereklye türelmetlen – jegyezte meg Vaneau higgadtan, s felállt az asztaltól.