97/3. A rejtett rekesz titka — Közeledés Marleville felé

Monsieur Vaneau óvatos hüvelykujjal megnyomta a kiálló apró tengelyt. A rézpánt alól finom kattanás hallatszott, s a doboz kettős alja halk nyikorgással felemelkedett. A jelenlévők meglepett tekintetétől kísérve egy apró, hajtogatott selyempapír és egy számozott ezüstkulcs bukkant elő.
– Nos, amint látják – jegyezte meg Vaneau száraz mosollyal –, a zárpántot nem áttörni kellett volna, hanem elfordítani. Az ön reszelője, tisztelt uram, csupán a szőnyeget tette tönkre és a kalauz úr vérnyomását emelte meg.
A fekete kalapos úr idegesen nyelt egyet, miközben a helyi nyomozó kinyújtott kézzel lépett közelebb.
– Tehát nem fegyver… de mégis mit keres ez a titkos papír a zár mögött?
– Egy hamisított váltójegyzéket – válaszolta a fődetektív –, amelynek tartalma bizonyosan meglepte volna a beauvalloni vámtisztviselőket. Különösen, ha a kódos zárat sikerül időben teljesen tönkretennie, hogy balesetnek álcázza a nyitási kísérletet.
Émile Vaneau ekkor lassan a mellényzsebébe nyúlt, s elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitott fedéllel egy pillanatig nézte a ketyegő mutatókat, majd nyugodtan megszólalt:
– Pontosan hét perc múlva Marleville állomásra érkezünk.
Laurent kalauz megkönnyebbülten igazította meg a sapkáját.
– Remek! A helyi csendőrség már bizonyára várakozik a peronon.
– Kétségkívül – bólintott Vaneau. – És úgy vélem, a kalapos úrnak éppen elég ideje lesz náluk elmagyaráznia a fémreszelés művészetét.