97/2. A reszelt zár titka — Zakatolás Beauvallon felé

A fekete kalapos úr tekintete a szőnyegen csillogó ezüstös porra tévedt, s sápadtsága pillanatok alatt felülmúlta a helyi nyomozóét.
– Az csupán… reszelék! – dadogta, miközben próbálta a lábával eltakarni a árulkodó nyomokat. – Egy teljesen hétköznapi, törvényes fémpor!
– Rendkívül megnyugtató – bólintott Monsieur Vaneau. – Ritkán látni ennyire engedelmes fémforgácsot, amely saját jószántából távozik egy lezárt fülkéből. Megkérdezhetem, pontosan mit szabadít fel éppen a reszelő segítségével?
Laurent kalauz izgatottan toppantott egyet a folyosó szőnyegén.
– Uram, a hálókocsiban szigorúan tilos a barkácsolás! Különösen éjszaka, menet közben!
A nyomozó erre félénken kihúzta magát, bár a keze még mindig a pisztolytáskáján pihent.
– Ha a doboz tartalmához nem fér hozzá kulccsal, az gyanút keltő körülmény! Álljon félre, a törvény nevében!
A kalapos úr megadón hátralépett. Vaneau belépett mögötte a fülkébe, s a kis asztalkán heverő, friss karcolásokkal teli rézpántra pillantott. Az összereszelt lakat mellett egy apró, különös szerkezetű fogaskerék feküdt.
– Látja, nyomozó úr? – fordult hátra Vaneau halk mosollyal. – Nem bombáról van szó, csupán egy túlságosan is rafinált rejtett rekeszről. A tulajdonos sajnálatos módon elfelejtette a saját kódját.
– De mi van a belsejében? – kérdezte a nyomozó halkan.
– Nos, pontosan ez az a kérdés, amire Beauvallon előtt választ kell kapnunk – felelte Vaneau, és óvatosan felemelte a rézpántot.