96/4. A kattogó bőrmappa — Megérkezés Lainville állomásra

– Ezek csupán ritka kották! – próbálta elfedni a bőrmappát a fiatalember, miközben Laurent óvatosan felemelte a bőrtáskát a pamlagról.
– A kották ritkán kattognak másodpercenként kétszer, hacsak nem egy meglehetősen szigorú metronóm lakik bennük – jegyezte meg Monsieur Vaneau halk, kimért hangon.
A detektív ekkor lassan elővette zsebéből a patinás ezüst zsebóráját, kipattintotta a fedelét, és töprengve nézte a mutatókat.
– Pontosan hat perc múlva Lainville állomásra érkezünk – mondta, majd visszatette az órát. – És a helyi hatóságok felettébb hálásak lesznek önnek, uram. Mindenki azt hitte, hogy ön csupán egy ártatlan kottamásoló, a viaszpecsét pedig diplomáciai küldeményt véd. A valóságban a mappa a királyi nyomda ellopott miniatűr bankjegynyomó szerkezetét rejtette. A félrevezetés kiváló volt, csupán a sárgaréz fogaskerék döntött úgy, hogy függetleníti magát a gépezettől.
Abban a pillanatban a vonatszerelvény éles sikoltással fékezni kezdett. A hálókocsi folyosóján megbillent egy vizeskancsó, és az ablaküvegek megremegtek. A szerelvény lassan begördült a kivilágított Lainville állomásra.
Az ajtók sziszegve feltárultak, és két helyi nyomozó lépett a fülkébe. A vezetőjük hűvösen a megdermedt fiatalemberre pillantott.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, a státuszbanki prototípus eltulajdonításának ügyében!
– ...melynek utolsó hiányzó alkatrészét – fejezte be Vaneau a mondatát teljes nyugalommal – Laurent kalauz úr éppen az imént szedte fel a küszöbről.
Miután a tettest elvezették, a hálókocsi csöndjébe új utas lépett be: egy sötét kalapos úr, aki gyanúsan óvatosan egyetlen apró, de feltűnően nehéz fadobozt szorított a mellkasához. Vaneau csendben figyelte, ahogy a szerelvény újra mozgásba lendült.