96/3. A rejtett fogaskerék — Feszült pillanatok a hálókocsiban

– Uram, azt hiszem, elhullajtott egy fejezetet a családi krónikából – koppintott óvatosan a négyes fülke ajtaján Monsieur Vaneau, miközben Laurent az ujjai között forgatta a fényes sárgaréz alkatrészt.
Az ajtó erre lassan feltárult. A szürke köpenyes fiatalember sápadtan álldogált a küszöbön, egyik kezét görcsösen a nehéz, sötétbarna bőrmappára szorítva. A mappa sarki viaszpecsétje gyanúsan frissnek és melegnek tűnt a hálókocsi félhomályában.
– Ez... ez csupán egy ártalmatlan személyes emléktárgy – dadogta a fiatalember, miközben idegesen pillantott a kalauz kezében csillogó fogaskerékre. – Egy régi óraszerkezet darabja. Nincs semmi oka a gyanakvásra.
– Maga a gyanakvás valóban kényelmetlen teher – jegyezte meg Vaneau száraz mosollyal. – Ám a zsebórák ritkán igényelnek ekkora fogaskereket, és még ritkábban próbálnak önállóan kiszabadulni a viaszpecsét alól. Laurent, kérem, ellenőrizze a fülke csomagtartóját is. A mechanikus szerkezetek néha meglepő mobilitást mutatnak.
– Amint óhajtja, Monsieur – felelte Laurent, és óvatosan belépett a fülkébe. – Bár ami azt illeti, a mappa mélyéről hallható halk, ütemes fémzörej alapján a tárgy nem pihenni szeretne, hanem épp most lendül mozgásba.
A fiatalember feszülten hátrált, miközben a szoborvállú viaszpecsét szélén egy apró repedés futott végig.