96/1. A lepecsételt bőrmappa — Új arcok a folyosón

Az Intercontinental Express zökkenőmentesen gyorsított fel, maguk mögött hagyva Saint-Mireux állomását. A kerekek ütemes zakatolása újra betöltötte a hálókocsi elegáns folyosóját. Laurent kalauz végighúzta kezét a homlokán, és megkönnyebbülten sóhajtott egyet.
– Monsieur Vaneau, a nyolcas fülke utasa valóban mesterien álcázta magát – mondta Laurent, miközben gombjait igazgatta. – Ha Ön nincs itt, az a mechanikus szerkezet mostanra köddé válik.
– A technika vívmányai lenyűgözőek, Laurent – felelte Vaneau higgadtan, miközben zsebre tette selyemzsebkendőjét. – Ám a legfejlettebb szerkezet sem képes elfedni a kapkodást.
Ebben a pillanatban a folyosó fordulójában megjelent az új utas. A fiatal, csíkos öltönyös úr két kézzel szorította magához a vaskos, sötétbarna bőrmappát, amelyet súlyos vörös viaszpecsétek zártak le. Amikor elhaladt mellettük, a mappa szokatlanul éles, fémes hanggal koccant a rézkorlátnak.
– Segíthetek a csomagjával, uram? – lépett közelebb Laurent készségesen.
– Nem! Köszönöm, semmiképp! – vágta rá a fiatalember riadtan, és szorosabban magához ölelte a táskát. – Ez csupán… családi iratköteg. Igen nehéz pergamenekkel.
– A pergamen valóban rendkívül fajsúlyos anyag – jegyezte meg Vaneau száraz, visszafogott mosollyal. – Különösen, ha a lapok közé némi acélt is csomagolnak.
A fiatal úr zavartan elvörösödött, majd sietős léptekkel bevonult a négyes fülkébe. Vaneau csendben figyelte a bezáródó ajtót, miközben a vonat már robogott tovább Valcourt irányába.