95/10. A sárgaréz gépezet titka — Megérkezés Saint-Mireux állomásra

– A szerkezet – folytatta Monsieur Vaneau higgadtan, rákoppintva a sárgaréz talpazatra –, nem egy egyszerű madáretető. Mindenki azt hitte, hogy a hatos fülke kottatartójából kiesett selyempapír diplomáciai rejtjel. A félrevezetés ott rejlett, hogy a perforált csík nem betűket, hanem egy mechanikus zár kioldási ritmusát tartalmazta.
– Zár kioldását? – hűlt el Laurent kalauz.
– Pontosan. A szürke köpenyes úr csupán arra várt, hogy a kottatartó rugója a megfelelő ütemben kattanjon be. Az apró részlet azonban, amely elárulta őt, a sárgaréz talp alatt megbúvó apró, kopott gravírozás volt: a mesterjegy. Az elkövető tehát nem más, mint…
A vonat ebben a pillanatban akkorát fékezett, hogy a folyosón csörrenve koccantak a fali lámpák üvegei, s Laurent csak az ajtófélfába kapaszkodva tudta megőrizni az egyensúlyát. A szerelvény csikorgó kerekekkel lassan begördült Saint-Mireux állomására.
A kocsi ajtaja sziszegve kinyílt, s a peronról két helyi nyomozó lépett be. A vezetőjük határozott léptekkel a fülkébe sétált.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, tiltott iratmásolás és csempészet ügyében! – fordult a szürke köpenyes utas felé.
– …mint a nyolcas fülke szürke köpenyes utasa – fejezte be Vaneau a félbeszakadt mondatot, majd csendben zsebre tette ezüstóráját.
A gyanúsítottat elvezették, a peronon pedig felcsendült az indulási sípszó. Laurent megkönnyebbülten fellélegzett, miközben egy új utas lépett a kocsi folyosójára. Az úr gyanúsan ügyetlenül egyensúlyozott egy túlságosan nehéz, lepecsételt bőrmappával. Vaneau csendben figyelte. Az ajtók bezáródtak, s az Intercontinental Express robogott tovább.