95/7. A rejtett rugó szerkezete — Csendes vallomások a folyosón

Monsieur Vaneau hüvelykujjával óvatosan megnyomta az acélhenger alján lévő alig látható mélyedést. A finom mechanika halk kattanással engedett, s a fémtokból egy parányi, szorosan felgöngyölt selyempapír csúszott ki a tenyerébe.
– Lám – mutatott rá a detektív meglepettnek csöppet sem tűnő arccal –, a zenei partitúrák ezen ága nemcsak dallamos, de rendkívül tömör is. Kár, hogy a hangjegyek helyett földrajzi koordináták díszítik.
– Én... én semmit sem tudok arról a papírról! – dadogta a sötétkék kabátos utas, miközben görcsösen kapaszkodott a fülkeajtó keretébe. – A csomagot egy ismeretlen úr bízta rám Auberoche-ban! Azt mondta, csupán ritka hegedűgyanta van benne!
– Auberoche-ban a hegedűgyantát ritkán szokták számkóddal lezárni – jegyezte meg Laurent kalauz, miközben határozott mozdulattal átvette a férfitól a kottatartót. – Bár be kell vallanom, a vasúti rendtartás nem tér ki külön a zenei ritkaságok lefoglalására.
A folyosón várakozó, fiatal fátyolos hölgy ekkor egy lépést tett előre. Keskeny kezével óvatosan megragadta Vaneau kabátujját.
– Akkor a bátyám dokumentumai... végre biztonságban vannak? – kérdezte halk, remegő hangon.
– A dokumentumok bizonyára – felelte Vaneau szelíd mosollyal. – Ám a szerzemény még nem teljes, mademoiselle. Ez a kis hengeres szerkezet ugyanis csak a zár egyik fele. A kulcsot, amely a rejtjeles írást feloldja, valaki más hordja a zsebében ezen a vonaton.